Nehézfém mérgezés

Két idézettel kezdeném, ami nagyon is idevág:

"Egy kb búzaszemnyi nagyságú fém-darabka elég, hogy a madár az örök napraforgómezőkről nézegessen le a gazdájára. 

Még ha időben észreveszed az első tüneteket, akkor is elég kétséges és drága kezelésnek néz elébe szegény." (dr. Sátorhelyi Tamás) 

a másik pedig egy részlet a LOV (Land Of Vos) egyik topikjának elejéről, arról szól, mire kell ügyelnie egy papagájtartónak, ami ártalmas lehet a madarának. Ha lesz időm, lefordítom az egészet, már erre is készülök idétlen idők óta, sajnos az időm nagyon is véges, de ez télleg egy nagyon jó írás:

"Fémmel burkolt dolgok, cink, réz, vas és egyéb fémek  fémmérgezést okoznak a madaraknál, ha a szervezetükbe kerülnek. Veszélyes lehet a galvanizált ketrec, a madárház drót, házi kulcsok, különösen az arany színűek, ólom alapú festékek, fém és cink alapú festékek, linóleum, vinyl redőnyök(műanyag), pezsgős és borosüveg fólia és általában az alufólia, ólomnehezék, csengők ólom nyelvvel, ólomüveg, helytelenül festett kerámia, ruhaékszer (különféle csilivili ruhadíszek), tükör hátsó oldala, réz egycentes, művész festékek, melyek kadmiumot tartalmaznak, fényes kartonpapír vagy papír, mágneses kártyák vagy bankkártyák."

(Land Of Vos, Ask Polly Please, Precautions for parrotkeepers)

Tegnap elgondolkodtam, hogyan is lehetne ezt a fémmérgezést jellemezni. Ez egy versenyfutás az idővel, a halál ellen. Gyakorlatilag a madár lenyeli a fémet, ami először a mirigyes gyomorba jut. Ha már akkor ezt valaki észreveszi, egy gyomormosással talán segíthet is a dolgon, de ez csak azon nyomban lehetséges.Fémmérgezéskor az emésztőnedvek hatására a fém kioldódik és bekerül a szövetekbe és csontokba. A fémdarab tovább halad, bejut a zúzógyomorba, amiben a megfelelő mennyiségű kavics tovább juttatja a belekhez. Ha nincs elég kavics a zúzában,akkor el kell kezdeni a madárnak grittet adni, hogy a fém hajtódjék kifelé a belek felé. A belekben azonban megint meg tud ülni és tovább szívódik fel a sejtekbe és a szövetekbe. Gyakorlatilag szerintem ezt nevezzük fémmérgezésnek. Azért én egy hobbista fű vagyok, nyilván nem egészen korrekt a meghatározás, de szerintem valami ilyesmi történik. A méreg megtámadja a belső szerveket, különösen a májat és a vesét és a mérgezéstől a vérkép is katasztrofális lesz. Kezelés hiányában vagy ha túl későn veszik észre a tüneteket, a madár lassan lebénul és elpusztul.És tegyük hozzá, hogy vadállatokról beszélünk, akik a tüneteket ameddig csak lehet igyekszenek leplezni. dr.S.T. mesélte, hogy a nimfa fióka annyira rosszul volt, hogy az odúban alig állt a lábán, mikor azonban kibújt onnan olyan peckesen állt, mint egy Hadik huszár. 

Tehát ez az egyik legfontosabb dolog szerintem, hogy ismerd a madarad, vedd észre az apróbb rezdülésekből ha valami nem stimmel. Ritka az olyan madár, mint Sámson, aki jelezni próbálta hogy baj van vele. Most megpróbálom elmondani a 4 hónap történetét és mindenki vonja le belőle tanulságul, amit jónak lát.

Februárban kezdődött, Mami kórházban volt a combnyaktöréssel, minden nap mentünk hozzá, tehát eleve későn értünk, mikor már besötétedett. Csütörtökön Sámson nekiállt vacsorázni, evett egy keveset aztán rám repült. Általában jó étvággyal eszi meg a kását, azt hittem valamiért nem ízlik neki, bár valamennyit evett azért. Másnap, pénteken már nem akart enni, csak repült vissza rám és bújt hozzám. Ez a dolog határozottan nem tetszett, de lévén péntek este 7 óra, Molnár doktor ilyenkor nem rendel már, várnunk kellett másnapig. Szombaton reggel bevittem a reggeliket, ránéztem Sámsonra és azonnal tudtam, hogy valami baromi nagy baj van. Sámson alig tudta a szemeit nyitva tartani, nehezen kapaszkodott a rúdon, imbolygott, egyszóval látszott hogy valami nagyon nem kerek! Vadul elkezdtem telefonálni, az egyetemen nem rendelt papagájos orvos, kerestem valakit akiben megbízom annyira hogy elvigyem hozzá Sámit. Akkor ugrott be Sátorhelyi doktor neve. Régebben, mikor a barátnőimmel verébfiókát neveltünk, kértem tőle tanácsot, rendkívül segítőkész  és nagyon rendes volt. Valaki említette, hogy Békáson rendel. Elkezdtem keresni valami telefonszámot és sikerült megtalálnom a rendelő számát, még akkora hatalmas szerencsém is volt, hogy pont rendelt. Karika jött el velem, azt ugyan már nem tudom tisztán, hogy hogyan is keveredtünk vele össze,annyira ideges voltam, de az ő Csőrije is rosszul volt, neki is orvos kellett és felajánlotta, hogy felvesz, mivel autó volt otthon, de elvitték a forgalmit meg a kulcsot is. Marcsi (Karika) eljött értem, elmentünk a rendelőbe és a doktor megvizsgálta Sámsont, megnézte a székletét mikroszkóp alatt, megröntgenezte aztán mikor a felvétel elkészült, azt mondta ne is keressünk tovább, Sámson zúzója és a belei teli vannak fémmel.

Ki is mondta, hogy az állapota válságos, bementünk az egyetemre és azonnal kapott Chelintoxot, meg még mást is, infúziót és megszondázta és el is mondta, nem biztos abban, hogy megéri a másnap reggelt. Ha igen, akkor újra be kell vigyem az egyetemre injekcióra és miegyébre. 

Azután haza mentünk és Sámson állapota óráról órára tovább romlott.Akkor írtam a fórumra és hogy mennyire igaz az, hogy ismerned kell a madaradat, Karika vissza is írt, hogy a rendelőben még egészen jól volt, mi történhetett hogy ennyit romlott. Ő nem ismeri az én madaramat, ahogyan én sem az övét, a testbeszédét, a szokásait, nem is látta rajta hogy mennyire rosszul van.

Később hívás nélkül eljött egy barátnőm, mert meghallotta hogy mekkora bajban vagyunk, nevelőtápot, agyagot (Clay Block-ot) és fecsit hozott, hárman a lányommal megpróbáltuk megetetni fecsivel, de már nem nagyon tudott nyelni. Akkor történt meg, amit sosem fogok elfelejteni: Sámit betekertük egy polár plédbe, hogy ne hüljön ki és betettük egy kisebb lavorba, ő pedig mivel már alig tudott járni, kivonszolta magát és felmászott a mellkasomra, hogy velem lehessen. Onnan már nem tettem le, hogy ha el kell mennie velem legyen az utolsó pillanatáig. A barátnőm felhívta Deák Jánost tanácsért, hogy mit tehetnénk még Sámiért, aki azonnal felajánlotta, hogy vigyük ki és kimossa a gyomrát, és megszondázza, de ezt már nem mertük Sámson rossz állapota miatt bevállalni. Estére már elvesztette az eszméletét, a fejét sem tudta tartani, egy kisebb kalitot kipárnáztunk alulról, nehogy leessen a rúdról, ráültettük, a feje teljesen hátra csuklott. Tettünk mellé egy infra lámpát és ott ültem mellette egész éjjel és beszéltem hozzá, hogy ne menjen el, ne hagyjon itt. Hajnali háromkor lassan felemelte a fejét, megitattam, nagyon szomjas lehetett, mert sokat ivott de teljesen magánál volt és utána már nem ájult el egyszer sem. 

Reggel vittem injekcióra, Molnár doktor a szabadidejéből jött be, csak azt kérte, legyek nagyon pontos, mert a kisfiát viszi bábszínházba, nehogy elkéssenek. A jó Isten áldja meg érte ezerszer őt is! Hihetetlen ember, akárcsak Sátorhelyi doktor! Úgy beszéltük meg, hogy hétfőn reggel beviszem Sámit és megbeszéljük, hogyan tovább. Még aznap délután elmentem újra S.dr rendelőjébe, ezúttal Mózest vittem el, neki ugyan nem voltak tünetei, de mivel a két tróger mindent együtt csinált, bennem volt a félsz hogy talán ő is..... hát ő is. Neki még több fém volt a zúzájában, de mivel sokkal nagyobb Sáminál, nem jelentkeztek a tünetek még. 

Hétfőn reggel vártam Molnár doktorra immáron két madárral. Behívott és baromira őszintén (amit nagyon becsülök benne) elmondta, hogy egy irgalmatlanul hosszú és kétes végű kezelésnek nézünk elébe, várható egy csomó mellékhatás, mozgászavar, a sok injekciótól elfekélyesdhet a gyomruk, szóval A-tól Zet-ig elmondta hogy mi várható. Csak folyt a könnyem, aztán visszakérdeztem: A doktor úr mit tenne, ha a saját madarai lennének? rövid és gyors volt a válasz: Mindent megpróbálnék, hogy meggyógyuljanak!

Akkor megbeszéltük, mondja hogy mit csináljak és csinálom. Felajánlotta, hogy maradjanak a fiúk benn állandóra, de ezt nem kértük, mert ha megengedhettük volna magunknak, akkor sem bírom ki hogy ne lássam őket minden nap. Azt beszéltük meg, hogy reggel bevisszük őket, injekciót, infúziót kapnak és Sámit szondázzák folyamatosan, délután ugyanez történik és 5 óra után hazavihetjük őket. Mentünk mi mindenhogy, volt hogy papa nyakig mocskos volt, mert klímát szerelt és pont úgy ért vissza, hogy rohannunk kellett a fiúkért.Soha egy rossz szót sem hallottam tőle azért, hogy az egész napi munka után még a fiúkért rohanunk és nem haza megyünk, hogy ehessen és megtisztálkodhasson. Mindig azt mondta: Meglátod mama, meggyógyulnak, csak ne edd magad! Mindent megoldunk valahogyan!

Hideg volt, két külön hordozóba vittük őket, jól bebugyolálva meleg pléddel. Reggelente bejöttek velünk a munkahelyünkre és innen indultunk el fél 10-kor, mert tízre mentünk be. Volt hogy a lányom vitte őket, volt hogy a fiam az unokákkal, mindenki kivette a részét, nagyon sokat segítettek a gyerekeink. Esténként pedig otthon, vacsora után összebújtunk hárman és csak beszéltem nekik, ők pedig hozzám simulva hallgatták. Hétvégeken minden kajájukban állt a gritt, a gyümölcsben-zöldségben és a magban, kásában is. Gézlapokat vágtam szét és szedtem szálára, ez is a kásába került, hogy vigyen kifelé mindent ami nem oda való. Közben rájöttünk, hogy a randa kép keretét rágták meg, ki is dobtuk, de előtte Katusom izzé-porrá taposta.

Így ment ez egy jó hónapig, a fém két hét után teljesen kiürült belőlük, de sajnos már felszívódott erősen.

 Mikor haza kerültek rendelnem kellett a Pharmafutártól Németországból  egy Metalcaptase nevű gyógyszert. Indult a kúra, ami eredetileg 7 hétig tartott volna. Figyelni kellett őket, mert a gyógyszer mellékhatása is nagyon durva volt, akkor a doktor levett volna az adagjukból, de szerencsére nem tűnt úgy hogy rosszul vannak tőle, illetve egyszer Mózes volt rosszul, de azt már itt leírtam:

http://mizoblogja.blogspot.com/2011/03/remuletes-delelott.html

A gyógyszer szedés 5. hete után megint kontrollra mentünk. Sámson máját és veséjét nagyon tönkre tette a fém, kapott egy másik gyógyszert immár a veséjére meg valami port, amit mindketten szedtek. Egy hét múlva jöttek ki rajtuk a mozgáskoordinációs zavarok. Rémületes volt még látni is! Sámson feje idegbajosan rángatózott, rágta-tépte a tollait az evezőin, a nyaka közepén hátul ki is szedte és mindketten tépték a lábukon, Mózes még kicsit a hasán is. Megint a kardomba dőltem! Visszamentünk újra Molnár doktorhoz. Újabb kontroll, aztán elmondta, hogy ő ugyan nem használ homeopátiás gyógyszereket, bár a családjában vannak akik igen, ha találnék állatorvost, akiben megbízom és ajánlana ilyeneket, hát próbáljuk meg azt is. Különben valami nyugtatót kellene felírnia a fiúknak. Nekiálltam keresni, aztán eszembe jutott hogy talán Kriszta barátnőm tudna segíteni, nagyon sok állatdokit ismer. Tudott is, sőt fel is hívta dr. Varga Józsefet a Család utcai rendelőben és meg is kapta az 5 féle patás gyöngy nevét (Sedatif PC, Arsenicum albicum, Phosphorus, Echinacia, Chamomilla), amit adhatnék a fiúknak. Megvettem azokat is, már másfél hónapja szedjük őket, hiszem hogy azok is segítettek valamit. Közben elfogyott a por, a tünetek azonban nem csillapodtak. Újra kontroll és megint kaptunk 30 napra való gyógyszert Sáminak. 

Közben fel-fel mentem a LOV fórumára és ott is beszámoltam a betegségünkről. Az egyik topiktárs mondta ki, hogy valszeg nagy szerencsém volt, hogy ennyire ismerem Sámit és mivel időben észrevettem, hogy valami nagy baj van, el tudtam az orvoshoz is időben vinni. De micsoda szuper orvosokhoz!!! Télleg beleléphettem valamibe a születésemkor, hogy ennyire szerencsés vagyok!

Aztán egyszer csak levelet kaptam az amerikai fórum tulajdonosától, van egy másik levelező fóruma is, ott vannak állatorvosok is és pár ember-madár páros, akik szerencsésen túl vannak egy hasonló fémmérgezésen. Megtudakolta tőlük, hogy mi segíthetne még a fiúkon és azért írt, mert még webshopot is szerzett ahonnan megvehettem volna. Ez egy Aloe Detox volt, egy méregtelenítő, amiben az aloén kívül számtalan gyógynövény, köztük máriatövismag is volt és mindenki azt ajánlotta neki, hogy ezt próbáljuk meg, hogy a fiúk szervezetéből végképp kiürüljön a fém. Akkor én ezt felírtam az Index Fórumra és aki csak tudott, mindenki segíteni próbált a beszerzésben, de sajnos tőlük kívül álló okok miatt nem sikerült: ilyet Európában nem lehet kapni. Az amerikai szállítás rettenetesen bonyolult és drága volt, viszont egy kedves topiklakó szerzett nekem egy magyar webshopot, ahová írtam és segítséget kértem. Az ügyvezető nem hajtott el, hogy micsoda idióta vagyok én, hogy egy madárból ekkora ügyet csinálok, hanem szépen elrendezte, hogy az aloe 1 napon belül itt legyen és nem is kellett fizetnem a szállításért, csak az aloe árát. Akkor elkezdtük azt is szedni, a kásájukba keverem, nagyon szeretik, én pedig hiszek az aloe gyógyító erejében, hiszen régebben is kaptak, igaz nem ezt a fajtát, de olyan étvágyuk volt tőle, hogy  a vasszöget is megették (Úúúúúúúúúúúúú, az hülye és morbid példa volt!!!!) Az aloét is már vagy 3 hete esszük.

Hát itt tartunk most. Egyik nap vettem észre, hogy Sámson fejrángása abba maradt. Fürdéskor látom a kis testükön, hogy honnan is hiányzik a toll, amit kiszedtek, de hát ez az állapot össze sem hasonlítható a betegség alattival. Sámson lenyugodott, újra a régi, kedves, szelid kismadár, Mózes pedig a bajban teljesen hozzám kovácsolódott. Sokszor meg is simogathatom a kis testét, hozzá érhetek a csőréhez, néha megfogja a kezemet, de az esetek többségében jól viseli. És azonnal dugja a csőrét puszira ha a vállamra repül. 

Nem tudom mi segített, vagyis úgy gondolom, hogy minden egyben, de legfőképpen az a hatalmas szerencse, hogy azon a szombaton megtaláltam Sátorhelyi doktor számát, felhívtam és elvihettem hozzá a fiúkat és hogy az egyetemen vannak még ilyen Molnár doktorok, akik valóban azt csinálják, amire felesküdtek, gyógyítják a beteg állatokat minden erejükkel és tudásukkal.

Meggyőződésem, hogy sok madár pusztul el fémmérgezésben.Ezt az agyagot (Clay Block) sem sokan ismerik. Nálunk azóta minden madárnak a kalitjában van benn egy edény agyag, akkor eszik amikor úgy érzik, hogy szükségük van rá. A nemes fiúk rendszeresen fogyasztják. Mindenkinek tanácsolnám, hogy vegyen, nem egy bődületes összeg, sokáig elég és jobb megelőzni a bajt, a madarak érzik, ha szükségük van rá! Nemrégiben ment el Marci, aki Mózes 2 évvel idősebb bátyja volt. A doktornak ott Somogy megyében sajnos nem volt röntgenje. Marci tünetei mind egy szálig megegyeztek Sámson tüneteivel, 3 nap alatt elvitte a mérgezés, lebénult és meghalt. Rettenetes volt, mert pont akkor hívtam, érdeklődtem volna, hogyan van Marci és a válasz ez volt: Itt fekszik az ölemben és haldoklik! Azt hittem, kifutok a világból és akkor fogadtam meg, hogy leírom Nektek is mivel jár egy fémmérgezés, mekkora szerencse ha a madár túléli és mennyi mindentől kell őket védeni, hogy hosszú ideig éljenek velünk ezen a Földön.