2011. november 11., péntek

Válás

Kész, betelt a pohár nálam! Olyan mint egy kis gonosz erdei manó, goromba és agresszív, nem hagyom tovább, hogy terrorista módjára éljen! Még mielőtt azt gondoljátok, hogy papa és én......... hát nem! Csibészke és Bubi a gondjaim okai. Bár tudjuk, hogy egyik sem százas, most mégis soha nem látott méreteket öltött a vita és a veszekedés. Korábban, míg Zizi élt, ezt sosem tapasztaltam, sőt....... igaz, hogy nagyon nehezen szoktak össze, de később nagyon is megszerette a kismukit, amikor már nagyon beteg volt, Csibi fel és le kísérgette a vízhez, kajához, mikor már alig állt a lábán, akkor oldalról támasztotta és úgy kurkászgatta.
Kezdetben Bubival is elég jól kijöttek, nem volt verekedés, magam is többször láttam, hogy Bubus óvatosan-finoman Csibészke mellét kurkászgatja. Manapság ez már a megszépítő messzeség! Csibi konkrétan rendkívül agresszív Bubival, aki viszont teljesen idegbeteg ettől. Már mindkét combját megszedte és nem tenném be a kezemet a tűzbe. hogy a mellén hiányzó tollak oka a vedlés. Ez különösen azért bánt, mert egyrészt még sosem volt madaram, amelyik tépi magát, másrészt éppen azért kaptam meg Bubit Katitól, mert azt mondta, hogy jobb helyet el sem tudna neki képzelni, mint nálam és én erre akkor nagyon büszke voltam! Most kevésbé vagyok büszke magamra, sőt állandóan azon agyalok, mi lehet a gond oka, mert hogy valami oka van az biztos!
No, akkor itt Veletek hangosan gondolkodom:
- necces ugye mind a két madár, Csib talán kevésbé, Bubi előélete sajnos nem egy papagájmenyország volt, ide-oda dobálta a sors, eleve válási árva lett, gyakorlatilag én vagyok az ötödik gazdája, ebben azért van olyan hely, ahol kétszer is járt.
- a korkülönbség sem ideális köztük, Csibi jövő májusban lesz 7 éves, Bubi pedig csak 4. Csibi már tenyészérett, párzási időben még a legyet is megprütykölné, állandóan Bubi hátára akar mászni, aki ettől sikitófrászt kap és elrohan ezerrel, Csib utána és máris kész a verekedés!:-(
- Csibi bevizsgált hím, Bubi is bevizsgált, vérből állapították meg valahol Németországban, hogy tojó. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy erre sem reagálnék úgy, mint Mucius Scevola, mert lehet hogy kurvára megégetném a kezemet!
Viszont az endoszkópozás sem leányálom, minden esetre most írok majd a mi jó doktorunknak és megkérdezem, hogy mit gondol erről! Gyakorlatilag szemre látható a különbség, Csib nagyobb és erősebb, Bubi törékenyebb, ez viszont az ég világon semmit sem jelent, szóval titkon erősen kételkedem a vérvizsgálatban.
- mostanában iszonyat üvöltenek időnként, még az én hajókötél idegzetemet is kikezdik, a család egyéb tagjairól már ne is beszéljünk!! Pláne, hogy itt ez a ház eladás-vétel, papa azt javasolta, ne is álljunk meg előbb, mint a Neanderthalnál és azonnal béreljünk-vegyünk magunknak egy fajin kis barlangot, onnan talán nem hallatszik ki az álompár üvöltése! A többiek szinte némák mellettük, de időnként ők sem bírják már, egészen pontosan Sámson türelme szokott elfogyni, ordít egy akkorát, hogy egy darabka leválik a menyezetről (papának erről is van véleménye, szerinte ez nemesül azt jelenti, hogy "Kussoljááááá máááá anyádba!"
vagy valami hasonlót, mert utána olyan csend lesz, hogy a légy zümmögését is lehet hallani.


Igyekszem mindent megadni nekik, már úgy néz ki a szoba, mintha a vietkongok elaknásították volna, teli vezetékkel és mindennel, délután megy nekik az UV lámpa és a párologtató is, nehogy valami vitaminhiányuk vagy túlságosan száraz levegőjük legyen. 

Szóval ilyeneken szoktam agyalni, de most már visszavonhatatlanul eldöntöttem, hogy válnak. Tegnap előkészítettem egy kisebb kalitot, ma papa csinált bele két új rudat, ha hazamentem bentről szépen átdeportálom oda Csibit. Kinn talizhatnak, de vége ennek az örökös cirkusznak. Megkérdeztem Katit is, nem akarja-e hogy mégis visszavigyem Bubust, mert amiatt a tolltépés miatt ég a pofám rendesen, de ő továbbra is állítja, hogy sehol máshol nem lenne ilyen jó dolga, nem szeretnék ennyire, mint én. Valóban megszerettem ezt a kis ujjletépős gyilkost, igaziból egy kis kedves, bújós csibe, nincs vele semmi baj. Vannak dolgok amiket meg kell szokni vele kapcsolatban, pl. hogy rettenetesen félős, utálja a hangos bármit, de tudomásul kell venni, hogy két ember vált el a feje felett, nyilván nem suttogtak, amikor állt a vita és a veszekedés, ő pedig csak pár hónapos babamadár volt, ezért nem bírja az erős hangokat. Ugyanígy utálja az új helyeket, már több mint egy éve volt nálunk, de akkor sem lehetett kivinni a nappaliba, mert frászt kapott, ő csak a háló csendjét szereti, ahol hozzám bújhat, kicsit megvakarászom a fejét, belefekszik a tenyerembe hanyatt és birkózgat, én sem adnám szívesen oda senkinek!
Gyakorlatilag ha kinn van az egész banda, ők is kijöhetnek, mert Csibészke olyankor nem kergeti, el van foglalva, hogy a másik hármat bambulja.

Szorítsatok, hogy sikerüljön és mind a két kis zöldgatyás lenyugodjon egy kicsit, kinőjön Bubikám tolla és élhessünk békében!





2 megjegyzés:

  1. Majd számolj be kérlek, hogy reagáltak a sapisok a szétköltözésre!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon érdekes. Szerintem alig várják majd, hogy együtt legyenek kinnt.

    VálaszTörlés