2008. szeptember 25., csütörtök

A nemes....


A fenébe..... Dolgoznom kőne, de annyira motoszkál bennem ez a téma, hogy nem tok rendesen odafigyelni, mert már nagyon kéredzkedik kifelé....:-))))
Ez igazán nem történet, nem is röhögős, nem is sírós. Mióta (2 hónapja) kiegészültünk a zöld angyallal, azóta gondolkodom ezen. Csibészke érkezésekor is bennem motoszkált, sosem láttam még élő, hús-vér sapist előtte. Többnyire Romhányi Attila könyvét forgattam, volt benne sapis is, egy nem túl jó fotóval, illetve a leírása után azzal a megjegyzéssel, hogy szereti a diót. No, valljuk be, ettől azért nem tör fel elementáris erővel az emberben a vágy egy sapis után...... Amikor a fórumra kerültem nem is volt másnak, csak Kygának, neki ugye több is, mert tenyésztette illetve P+F-nek, aki viszont már régen nem jár fel egyébirányú elfoglaltságai miatt. Csibészke előtt már voltak kishullámosaink, illetve Milike a talált törpepapagáj, aki bár az elején igen vad volt, mégis talán ő kezdte felhúzni a redőnyt a szemem előtt, hogy bizony ezekre a madarakra nem csak szép szobadíszként kell nézni, okosak, alkalmazkodóak és elvárják, hogy te is alkalmazkodj, rafkósak, tele emberi tulajdonságokkal, úgymint irigység, féltékenység, öröm, bánat, sértődés.. Szóval oszlott a köd... aztán jött Csibészke és tőle pedig teljesen felszállt a szemem elöl. A fórumon, ha akarod, ha nem megtanulod, hogy a madaradat társként kezeld, igyekezz a tőled telhető legjobbat és legtöbbet megadni neki. Mégis elgondolkodtam, hogy miért is van az, hogy némely faj, akiknek bizony rengeteg jó tulajdonsága van és küllemre sem az utolsó, sokszor háttérbe szorul. At eklatáns példa erre a sapis, bár mostanában már a fekete sereg egyre erősödik. Picit remélem, hogy a feketesapkás blog illetve a saját blogom is közrejátszik ebben, hogy egyre több ember ismeri meg ezt az igazán szép külsejű és családbarát madarat. A külföldi oldalakon egész fórumokat találsz, többek között a Goggle-n is van egy, "Caiques" a neve, amin csak vele, róla és érte szól minden. De ezt most nem bolygatnám, aki rendszeres olvasón, az pontosan tudja, miről is beszélek. Aki egyszer tartott sapist, nem hiszem, hogy valaha átnyergel másik fajra, inkább csak mellé vesz mást.
Pontosan ugyanezek a gondolatok ébredtek bennem, mikor a zöld angyal hozzánk került. Vadul bóklásztam a neten, hogy minél többet megtudjak róla. Ugyan Kyga elmondta, hogy nagyszerű madaram leszen Sámson személyében, de ez az ő interpretálásában annyit tesz, hogy: "Nem fogod megbánni, olyan mint egy zöld jákó, csak nem annyira érzékeny!" Nem lesz abból pletyka, amit ő mond és ennyivel már nagyon szószátyár volt.:-))
Szóval bújtam a netet, hogy minél többet megtudjak a nemesekről. Az itthoni oldalakon a szokásos, Romhányi féle megközelítést találtam, illetve egy balassagyarmati tenyésztő honlapját olvasgattam, aki ugyan nagyon kedveli a nemest, sőt a kedvenc madara, mégis engem zavart a rengeteg vásárlásra buzdító apró link, amit az oldalán találtam. Mindegy, a semminél az is jobb volt, nagyon precízen leírta mit és hogyan eszik, mekkora odu kell és hogyan tartható kerti röpdébe. A francba.... csak olyat nem találtam sehol, ahol arról beszélnének, hogy milyen a természete, a lelke, érzékeny vagy olyan dömdödöm, mint a sapisaim. Nagyon bántott, el is határoztam, hogy a sapis blog mintájára egyszer készítek egy nemesekről szólót is. (Na azt közben megcsináltuk Sipirccel, meg is hívtunk pár embert, akiről tudtuk, hogy nemese van, de egy kivételével a kutyát sem érdekelte) Ma már erről letettem, annyi az elfoglaltságom, hogy erre már nemigen jutna időm. Szóval akkor nekiálltam gyér angol tudásommal a neten kotorászni. Csodás világ tárult a szemem elé. Egészen részletes leírásokat találtam. Bele ástam magam, mivel egészen hihetetlen dolgokat találtam róluk. Az a legkevesebb, hogy sokáig a hímet és a tojót két különálló fajnak nézték, hogy nagyon oda kell fogyelni az etetésükre,mert a bélrendszerük hosszabb, mint az átlag papagájnak és hogy nagyon sok A vitaminra van szükségük. Ezek is nagyon hasznosak voltak, ám amit a jelleméről olvastam, az lepett meg igazán.
Hát milyen is ez a nemes??????? Különleges madár, régen, amikor először emberhez került, azt gondolták, hogy buta, kezelhetetlen és csak szép szobadísznek való. Hát ez valóban ostobaság, már hosszabb ideje tapasztalom. A nemes csak annak és ott nyílik meg, ahol jól és biztonságban érzi magát és akiben feltétlenül megbízik. De akkor elvarázsol, levesz a lábadról és menthetetlenül beleszeretsz ebbe a gáncsnélküli lovagba...:-)) A sapisok is bíznak bennem, szeretnek, imádnak a kezemmel és az ujjaimmal játszani, belefekszenek az ölembe és ott bírkoznak, sőt ez a gazember Csib még ott is akarta Zizit megprütykölni, akkora a bizalom....:-))) A nemes más, borzasztóan igényli a testi kontaktust, bebújuk a nyakad alá és a fejével az álladhoz dörgölőzik, mint egy macska vagy egészen szorosan az arcodhoz bújik, mint amit Sipike képén is lehet látni. Így aztán egészen sokáig el tud üldögélni, többnyire el is szunyókál a végén, még jobb ha a gazdával együtt. Nagyon-nagyon fontos, hogy fióka korban csak gyengéden és szeretettel bánjunk vele, ez meghatározó a későbbi életében.Az egész madár és a természete is olyan finom, visszafogott és kékvérű. Nem ordít, nem szemetel, ha a kezedből adsz neki valamit, olyan finoman aprókat csíp le belőle, mintha az angolkisasszonyokhoz járt volna. Mindent megfigyel, ez pl. nagyon érdekes, a kedvencem, mikor a bébibogyó ül az ujjamon és az arcomat fürkészi, látom a szemén, ahogyan pásztáz és a környezetében történő dolgokat is így figyeli meg.Ez azonban főképpen késő délutáni és esti kedvenc cselekedete, napközben viszont játszik, bohóckodik, jön-megy a lakásban a földön. Mindent megvizsgál, a napokban a rosszul bezárt kalitot Sámson kinyitotta, ki és lemászott a földre, odaült az teraszajtó elé és nézegetett kifelé. Nem rombolt, nem szedett szét semmit, ücsörgött, aztán Katus visszatette a helyére. Azóta zárjuk a kalitot, nem attól félünk, hogy valamit tönkre tesz, de azért kettesben Dániellel nem szívesen hagynám, az ördög nem alszik....... Aztán nagyon szeret olyan kis szines, csörgös mindenfélékkel eljátszani, erre órákig képes, gyakorolgatja az egy lábbal fogást, minden esetre kíválóan elszórakoztatja magát, hozzá halkan nyekereg, motyog, vérnyákol. Na és a beszéde.... Tudni kell, hogy a jákó, amazon és a nemes a legkíválóbban beszélő madarak. Nem csak megtanulják a szavakat, hanem a helyén is használják őket. Nyilván ez nálunk azért nem lesz nagyon gyors folyamat, hiszen mi igazán csak délután és este tudunk foglalkozni vele, de mégiscsak egy jellemző dolog. És nagyon szereti a zenét, sőt dalokat és dallamokat is képes megtanulni. Persze a szórás egyedek között változó, majd meglátjuk a mienk mire lesz képes, de végül is nem ezért szeretjük, hanem úgy az maga egészéért. Aztán van hogy belebújik a kisördög és incselkedik, úgy csinál, mintha meg akarná csípni a kezedet, de nem csíp csak megfogja és rágicsálja. És ha ez kezdetben erősebbre sikerül a kelleténél, akkor elég ha marconán ránézelés annyit mondasz:"nem szabad!", azonnal elveszi a csőrét, rád néz a gyönyörű szemeivel és abba is hagyja. Nagyon jól kezelhető, szinte érzi a hangulataidat és ahhoz igazodik. Sámson többnyire a vállamon ül, ha otthon vagyok és azt figyeli, mit csinálok. A reggelijük készítésénél már felbátorodva, lelóg a hálóingemről fejjel lefelé és teszteli az aznapi kaját.Csilla (aki jól ismeri a nemeseket, mert egy jó barátja is tart párat) egyszer azt mondta, hogy ő lesz a lelkem szelleme, hát már alakul a dolog!!:-)
Szóval nagyon mókás, játékos, de ugyanakkor mélyérzésű, hihetetlenül kedves és azt kell látnom, hogy ennek ellenére nagyon kevesen tartják és ismerik ezt a tündéri madarat!
Mert nem tudják, milyen is egy nemes!!!!!!..... hát nem is tudom......... olyan nemes!!!:-DD

2 megjegyzés:

  1. figyellek Titeket már jó ideje, és nagyon kellemes olvasni az összahangolódásról, majd az együvé tartozásról szóló posztokat olvasni.

    külön megemlíteném, amikor már látens jelennel bír az a nyugalom, ami az új jövevény érkezését megelőzi.

    a fórumos Csibi, meg a nője tükör előtt való, jövős-menős képei! :-)

    ha ezt hónapokkal előtt lerajzolta volna valaki Neked, elhitted volna?

    csak így tivább! :-)

    VálaszTörlés
  2. Igen-igen, csodás látni, ahogyan két teljesen különböző faj közelít egymáshoz!!!!!:-))))
    Nem mondtam még, de nagyon sajnálom Csirit, nagyon sokat gondolok Rá..........

    VálaszTörlés