Ez egy tollas blog .......................

Ilyen jó is lehetett volna!!!!!!!!!!! De nem így történt!!!!!!!!!!!!!!!! Az elején minden klasszul indult, bár sajnáltam, hogy Csibészkét és Zizit el kellett "tüntetnem" de mizopapa mamája már a múltkor neheztelt érte, hogy Csibi elkezdett fürödni (mikor ott ültek) és ő vizes lett, biztos félt, hogy valami betegséget kap a madaraktól!:-( Őket felvittem a kiskalitba mamihoz, szegények egész este ordítottak, mert nem értették mért vannak büntiben!!!!:-(((( Sámit betettük a hálóba, szintén az előbbi oknál fogva, de nem akart benn maradni, egyre mászott kifelé, pláne mikor meglátta Rebekát. Hát ez érdekes volt, szombaton is nálunk volt Rebeka. Sámi először rettegett tőle, most azonban érdeklődve nézegette, sőt kikéredszkedett a vállamra és onnan leste. Csibi már nagyon bírja a kiscsajt, most is alig várta hogy valahogy kijöjjön, leugrott a földre és ezerrel tepert Rebi után,aki éppen négykézláb mászott a földön, pont a kellő pillanatban kaptam el, mielőtt Rebi torkon ragadta volna!!!!:-)) Zizi meg rohan utánuk, ő sem akar kimaradni semmiből, bár azért még tart a kislánytól. Rebinek van egy kompja, abban vágtázik végig a lakáson, küszöbjeink nincsenek, gyakorlatilag az egész lakást végig tudja rodeozni. Dániel, aki folyton a nyomában sündörög időnként gepárdugrásokkal menekül, ha Rebi megfordul és feléje kezd el szaladni, mert bizony simán átmegy a lábán a komp, ha nem vigyáz.De azért az öreg csont folyton ott van és jóindulatúan nézegeti a legfiatalabb családtagot.
Szóval nem volt felhőtlen a vendégség. Már sokan vagyunk, nehezen ülünk le kajálni egyszerre, ezért két turnusban ebédeltünk, a mama azonnal megjegyezte, hogy ez csak azért van, mert a kalitka ott áll a nappaliban (és ő még Sámiét nem is látta, mert azt ilyenkor betoljuk a hálóba) és ezért nincsen hely elég. Akkor még csak nyeltem egyet, oszt nem foglalkoztam vele. Aztán megkajáltunk, elég jól el is beszélgettünk. Sámson nagyon rendesen viselkedett, szépen elszórakoztatta magát Csibiék kalitjában. Aztán egyszer elkezdte a szokásos motyogását. Na ez már sok volt a mamának, azonnal szólt, hogy "Vidd el innen ezt vagy csinálj vele valamit, hogy hallgasson!" Ez meg nekem volt sok, azért sem vittem ki, ne már szegény meg se szólalhasson. Aztán Katus megsimogatta a kezemet és annyit mondott: "Viddd ki anya, hogy ne cirkuszoljon itt a nagyi!" Odamentem a kalithoz, jó hangosan, hogy hallja, csak annyit mondtam Sáminak: "Gyere bogárkám, hogy ne zavarj itt senkit!" és szépen kivittem a hálóba. Szegény, csak nézett a nagy szemeivel, nem értette, mért kell kimenjen, mikor semmi rosszat nem csinált. Oszt innen már az én jókedvemnek is vége szakadt. Csak üldigéltem és meg sem szólaltam!!!! Hát ilyen jó kis szülinap volt ez!!!!:-(
Este már magunk voltunk, lehoztam Csibiéket is, boldogan ugrottak be a saját helyükre, Sámson is kijöhetett. TV-ztünk még és a kis tündér bebújt a köntösöm alá, ott szunyókált, amig el nem tettem aludni.
Sámson most nagyon sokat változott. Rettenetesen kinyilt, minden érdekli, mindent látni akar. Sokszor lemászik a vállamról, ha valami érdekli és szépen odatotyog megnézni. Kifejezetten jóindulatúan közeledik Rebekához is. Hétvégeken állandóan nyitva a kalitajtaja. Sosem üvölt vagy cirkuszol, ha van kedve akkor benn játszogat vagy kimászik,a kalit tetején jön-megy és nézeget. A csípkedést és a morgást teljesen elhagyta, valahogyan egyre jobban érzi magát velünk. Az is igaz, hogy azért mindent nem hagyunk rá. Akkor megsértődik, beül a kalitba oszt ha elmúlik a sértődése jön vissza, mintha mi sem történt volna. Egyre jobban és jobban összeszokunk és ez nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!:-)