Ez egy tollas blog .......................

Reggel együtt bandáztunk, Csibit és Zizit már kivittem kakilni, reggel nagyon hangosak voltak, aztán visszahoztam a hálóba őket. Csib és Ziz az ágyon , alatta, mellette randalírozott, be- meg kibújtak egy öreg bőr ridikülbe, aztán találtak egy üres dobozt is, na az is tökéletes játszóhelynek bizonyult, végül fel az ágyra és egy bőrövet huzigálták, olyan oda-vissza módra.Közben Csibi odacsámpázott Dánielhez és kicsit megpiszkálta-csípkedte a lábojjait, de csak finoman, Zizi viszont odaállt elé, kihúzta magát, kifeszítette a szárnyait , mint egy angyal és olyan "kisrókaitthonvananyukád??" fejjel gondolta hogy comboskodik vele, de aztán rászóltunk és abbahagyta. Az öreg kutya jóindulatúan tűri a két kis gagya idétlenkedéseit. Szóval ez így tökéletes volt.......!! Néztük őket, mint a hülye, elfogult szülők, Sámika Csibiék kalitja tetején figurázott, ki-be mászott és közben halkan bíztatta magát, motyorászott, ő egy ilyen, ezé szeretjük!!! Olyan idilli helyzet, fekszünk az ágyban és a gyerekek körülöttünk játszogatnak, mi meg mosolyogva nézzük őket. Aztán Csibi felkapta a fejét, papa megpuszilt és a cuppantásra figyelt fel, hangos "Huuuutttty!Huuuutttyy!"-tyokkal hívta élete párját, aki rögtön felsorakozott mögé és megindultak, mint Hannibál elefántjai az Alpokon át (tudom, hogy mindig így jellemzem ezt a vonulást, de más képi megjelenítés, ami ennyire ide pássszol, nincs!!) és nyomultak hozzánk. Akkor mi már összedugtuk a fejünket és jó hangosan cuppogtunk, a kicsik meg annál gyorsabban szaporáztak a csámpás lábaikkal. Csib a papa fejére ült, Zizi a vállára és mint a fúró, dugták a kis fejüket közénk, közben pedig vadul cuppogtattak, ne má pont ők maradjanak ki a puszizásból!!!:-))) Hát akkor már nagyon röhögtünk, de Papa egészen megilletődött, olyan "Jó van máááá, na gyertek ti is!!" fejjel tétován, hogy melyikkel is kezdje, elkezdte a hátukat simizni, meg valamit mormolt, hogy micsoda kis féltékeny genyók...... de láthatóan nagyon jól esett neki ez a szeretet!!!! Azt hiszem, csudálatos kismadaraink vannak, tele szeretettel. Nemigen hallottam még mástól ilyen megnyilvánulásokat, bár tuti hogy nagyon elfogult vagyok!!!!:-))) Meg belegondolok, hogy abban a kicsi testben mekkora lélek van!!! Régen, míg Csib egyedül volt, gyakran csinálta ezt, azt gondolnád, most párja is van, vele van elfoglalva, de még most is tele a kis szíve szeretttel irántunk!! Különben is ez a mai nap valami hihetetlenül jól sikeredett. Sámson ráragadt a vállamra és szinte egész nap ott ücsörgött. Énekelgettem neki és ő is rákezdte a saját nyelvén. Aztán délután kicsit ledöltünk, nálunk ez úgy müxik, hogy az egész sleppet visszük magunkkal, mindenki becuccol a kalitjába és szunyál. Csibiék a nagykalitjukban voltak és mikor megébredtünk ki akartam venni őket, de hirtelen nem találtam. Aztán észrevettem, hogy Mágnyes hálósátrába bújtak be és ott pihennek, olyan jó volt benyúlni értük, a kis testüktől finom meleg volt benn és ahogyan magyarázva egyenként ráültek az ujjamra...... szóval igazi "gyereknap" volt a mai!!!!!:-)))