2009. március 30., hétfő

S Te nyájas olvasó, kinek esetleg nincs madara vagy sohasem került hozzád közel állat, valószínűleg nem érted ezt a kötődést ember és madár között. Talán arra gondolsz, hogy ez nem normális dolog, valami hiánypótlás..... nos, ez nem így van. Én nagyon sok (?) madarászt ismerek, a legtöbbjük teljesen normális és kiegyensúlyozott kapcsolatban él, de valahogyan megérintette őket a papagájok lelke...... mert van nekik, nem is kicsi. És okosak, elvileg egy két éves gyermek intelligencia szintjével rendelkeznek. Képesek olyan érzelmekre, amiről azt hinnéd csak az emberek, max a kutyák..... tudnak szeretni és gyűlölni, irigykedni és féltékenykedni, a sapis meg különösen eszes madár, ha olyan környezetbe kerül, ahol ráhagynak mindent, akkor egy idő múlva simán átveszi a hatalmat és egy kis zsarnok lesz belőle. Hűségesek a párjukhoz, Csibészke, mikor Zizi nagyon rosszul volt, kísérgette amikor enni-inni ment a táljához, ült mellette és igazgatta a tollát vagy csak hagyta hogy a kicsi neki döljön és úgy pihenjen. Nagyon megható volt!
Ma több kis történetet mesélek el, egy részük hétvégén történt, a másik részük már bonyolódik egy ideje........

Nemrégiben megkeresett valaki imélben és tanácsot kért a feketesapisa miatt, idézek a leveléből:

Addig amíg azt csinálhat amit akar, ő a világ legaranyosabb madara. Viszont, ha valamit nem engedek, pl. nem kéne széttépni a legfrissebb számláimat, nem kéne összecsócsálni a kosárban található összes gyümölcsöt, stb....., akkor szószerint levág egy hatalmas hisztit. Ordít és megy neki a kezemnek, természetesen jókat belemarva. Ugyanez van este, amikor be akarom zárni, gyereket nem láttam még így hisztizni, márcsak az hiányzik, hogy földhöz is csapkodja magát. Beszoktam ilyenkor tenni a kalitkába, de ez úgy látszik, hogy nem elég hatásos, hiszen következő nap újra kezdődik minden elölről. Az lenne a kérdésem, hogy nálatok voltak-e ilyen próbálkozások? (Én úgy érzem, hogy ő akar mindenáron a főnök lenni és talán én nem vagyok elég határozott.) Mit lehet az ilyen helyzetekkel kezdeni?

Válaszoltam neki:
Az első büntitétel a kalitba visszahelyezés, amit már próbáltál is, hát ez nem jött be. Lehet ezt fokozni azzal, hogy nem a saját kalitjába teszed vissza, hanem ha van esetleg egy olyan szoba, ahol nincs benn ember és valami kisebb kalit (akár a hullámos kalitajtón is befér a sapis) akkor oda betenni és rácsukni az ajtót az üres szobába, hogy "el tudjon gondolkodni" a dolgon. Rögtön akkor bevinni, mikor hisztizik, mert később már nem érti.Meg kell értetni vele, hogy a rangsorban alattatok van. Ez azt jelenti, hogy elvileg nem kerülhet a fejeteknél magasabbra, ha van esetleg kinti ülőrúdja, akkor azt valahogy alacsonyabbá kell tenni, hogy kb. nektek mell-derék magasságban legyen. Ez nagyon fontos, ettől a legtöbb agresszív madár visszavesz a hisztijéből. Meg fogod látni, először nem is akar majd ráülni, pontosan ezért, de ha elfogadja, hogy alattatok van, akkor már be is áll a sorba. Elvileg ez az az idő, amikor a csapatban ki kell vívja a maga helyét!!!! Ha ennyire agresszív, akkor ti ne adjatok neki nyakast, mert az még csak jobban felingerli.Annyit viszont megpróbálhattok, hogy a csőre tövét megfogva kicsit megrázzátok, a felnőtt madarak is így rendszabályozzák a kicsiket. Én valóban meg szoktam legyinteni a mutató és a középső ujjammal, amellik nem fér a bőrébe, de az enyémek nem rágnak be ettől úgy, hogy visszacsípjenek. Felesleges ingerelni. Mikor Csibészkém volt ilyen kis agresszor, mindig megfogtam a csőrénél fogva, odahúztam a fejét, jól megpuszilgattam a feje búbját, azt ettől annyira összezavarodott, hogy abba is hagyta. Nekem ez jött be!Próbálkozzatok egyelőre ezzel, azt látom a szavaidból, hogy türelemnek nem vagytok híján. Arra vigyázz még, hogy soha ne félj tőle, azt azonnal leveszik és onnan nincs megállás. Ha be kell menni a kalitba, akkor is be kell menni, ha a fene fenét eszik, akár egy kis törölközővel vagy vastagabb kesztyűvel, de tedd be!!!!!!

És a napokban megjött a válasz:

Szeretnék beszámolni a feketesapisunknál történt fejleményekről. Miután válaszoltál nekem, rögtön elkezdtem nála a terápiát. Szűk kalitka, hálószobába be egyedül, stb. Kb. 3. hétnél tartunk és a madár jelentősen visszavett erőszakos viselkedéséből. Most is hisztizik, kiabál, de elég határozottan rászólni, hogy ne csípj és leállítja magát, mielőtt erőteljesebben neki esne a kezemnek. Szinte látszik rajta, hogy azon kattog az agya, hogy neki kellene esni a kezének, de akkor bezárnak és az nem lesz jó. Szóval teljesen a siker, már csak a hangjával fenyegetőzik, egyébként baromi aranyos.

Hurrá!!!!!!!!!!!!!:-)) Persze nem én vagyok ilyen okos, nagyon sokat tanultam Bout szaktárstól ( a mai napig kikérem a véleményét, ha valamiben nem vagyok biztos, az okosabbtól nem szégyen tanulni:-D) és természetesen Kygától, akit a Mesteremnek tartok.

Mindenesetre azért jól esett, hogy sikerült a kismadarat megrendszabályozni, szerintem így 1 éves koruk körül mindegyik megpróbálja "átvenni a hatalmat"!!!:-))) Aztán viszont , ha normálisan van tartva, szépen lenyugszik és olyan bűbáj lesz, mint Csibészke.
Apropó, Csibészke, szóval ő nagyon féltékeny. Nem rám, hanem ránk, rá és a papára. Tegnap délután úgy gondoltuk, horpasztunk egyet pihenésképpen és szépen becuccoltunk a hálóba aludni. Azaz csak aludtunk volna, mert mindhárom madaraunk erősen vokalizálva fejezte ki a nemtetszését, hogy egyedül hagyjuk őket. Papa azt mondta: "Hát vigyük be őket is, délután szeretnek kicsit szunyókálni, különösen a Sámsongyerek!" Be is tettük, mindenkit a saját kalitjába, de mivel tudjuk, hogy Csibészke egy kis Houdini, az ő kaltjukat még be is karabínereztük. Szóval kb. 5 másodperc kellet hozzá, hogy kinyissa a karabínert, átugorjon az ágyra és már szaladt is fel és szépen bebújt kettönk feje közé, ne már őt kihagyjuk. Utána pedig a hűséges ara botorkált, ugyan kevesebb lelkesedéssel, de annál nagyobb vehemenciával bújt be ő is közénk.....
Hát így aludtunk végül, de mivel Sámi is felvette az ugrópózt, őt meg az ágy végébe ültettük a támlára, úgyhogy akkor igazán olyanok voltunk, mint az "Éjjeli menedékhely". Ez a Csibi egy nagy arc! Pontosan ilyen féltékeny lesz akkor is, ha a papa megpuszil, abban a pillanatban eldob kaszát-kapát, még a kaja sem érdekli ilyenkor és nyargal hozzánk, bedugja a kis fejét közénk, mert puszit kapni ő is igencsak szeret!!!!!!:-)))))))

Készítettem hétvégén pár képet Sámsonról, itt a linkje, nézzétek meg:

http://www.flickr.com/photos/mizos_photos/sets/72157615971029157/show/

1 megjegyzés:

  1. Csodálatos ez a Csibike. A többi meg csak utánozza őt. Sámson gyerek nagyon helyes és milyen kis mozgékony. Zizike hogy van?

    VálaszTörlés