2009. augusztus 24., hétfő

Két kicsi kecske.......

Jó kis cím, nagyon találó!!! Mindjárt el is mesélem, hogy mért, de előbb az általános történések:
Sámson szerdán került haza, csütörtökön csak evett egész nap. Nem mintha nem kapott volna enni Szabóéknál, de hát a hazai az a hazai!!! Reggelire mindjárt benyomott egy kisebb fél almát és körtét. Aztán ahogyan gyalultam a tököt, félretettem neki a zsenge beléből maggal, hát arra rácuppant és kerek egy óra hosszat falta. Később megkívánta a papa banánját és akkor meg abból legelt egy keveset. Délután pedig, mivel éppen dinnyét készültünk enni, egy negyed dinnye összes magját kiette, vacsorakor pedig a főtt tojásommal kínálta meg magát és egy hatalmas erőspaprika csumát is evett rá nyomatéknak, csak úgy, az íze kedviért. Persze utána azonnal puszizkodni akart és csudára nem értette, hogy hiába küld hosszú cuppogtatásokat felém, nem hagyom hogy a számhoz tegye a csőrét. Reméltem, hogy ennyi kajától nem lesznek rémálmai... nem is volt, reggel a jól ismert Kuku-kukucccs!-ra ébredtünk és ez olyan jó volt!!!!!:-)))
Az egész hétvége róluk szólt, a péntek kivételével, mikor Szentendrén voltunk a tesóméknál és most kivételesen nem vittük őket, mert tele volt a kocsi, az én autómat pedig Katus elvitte Siófokra, ezért maradniuk kellett. De ezt az egy napot kivéve szabadon garázdálkodhattak a lakásban, egész nap kinn lehettek. Papa ugyanis felszerelte az I.számú Védőgátat. Ez nem más, mint Ági barátnőmék által készített térelválasztó függöny, ami az előszoba-nappaliközlekedő részt különíti el egymástól. Ajtó is van ott, de mivel Dániel profin nyitja az ajtókat, becsukni viszont nem tudja, és tanultunk a saját hibánkból, hogy tudniillik az a papagáj is tud repülni, akinek még nemigen van mivel, gyorsan felraktuk, hogy nehogy kellemetlen meglepetésben legyen részünk. Ez a függöny nem akármilyen térelválasztó. Golyós autóüléseket bontottak le és újra felfűzték, nem is akárhogyan, hanem mintásan. Iszonyú munka lehetett. Maga a függöny eszméletlenül nehéz és a papeszok számára rémületes hangon csörög. Csak annyit a súlyáról, hogy ha valaki hirtelen átmegy rajta a szétcsapodó szálak simán leverik az ajtókeret két oldalán a vakolatot!!!!! Eszméletlenül nagy munka lehetett lebontani-felfűzni, innen is ezer köszönet érte, mert nagyon- nagyon jó Védőgát!!! Még Dániel is meggondolta először, hogy menjen vagy ne, mikor egy visszacsapódó szál orrba vágta!!!:-))) Egyébként pedig a mintájának hála, még nagyon dekoratív is. Most ez már mindig ott marad, nehogy valamelyik kis kópé útnak induljon, ha nyílik az ajtó!
A kalitokat is ki nagytakarítottam, papa pedig átrendezte őket. Sámi új kötelet kapott, ezt is Ágiéknak köszönheti. Legalább 3-4 cm vastag, éppen be tudtuk tenni két rács közé, kíválóan lehet lógni rajta fejjel lefelé, aztán olyan Rambó-stílusban is, meg persze mint egy alpinista, szóval egy istenáldás a Sámligyereknek, aki nagy előszeretettel játszik ilyen túlélősdit. Katusom szerint (eléggé elítélhető módon) Sáminak kifejezetten jót tett a kirándulás, ugyanis valamiért ki nem állhatta Katust, most viszont békességgel tűri, hogy simogassa, sőt még a karján át szépen felmászott a vállára is és ott ücsörgött. Ez régebben elképzelhetetlen volt, max odavágott egyet Katus felé, hogy ne közelítsen, most azonban a világon semmi baja nincs vele, örül ha látja.
Csibészkém is megújult. Az ő kalitja is át lett rendezve és a tetejébe kapott egy gyönyörű alvósátrat is (nem találjátok ki, hogy ki csinálta:-DD ), mivel ő - mióta Zizi elment - már nem akar bejönni a hálószobába velünk aludni, hanem mint a remete, sötétedéskor behúzódik a kalit hátsó részébe és ott tölti az éjszakát.
Na hát akkor a két kicsi kecske..... Szóval maradt egy kevés kötelünk és papa kitalálta, hogy kössük össze vele a két kalitot, majd milyen jól lóghatnak ott fejjel lefelé, azt mindkettő imádja. Fel is kötöttük. Kis idő múlva láttuk, hogy a két pasi megindul szembe egymással, de hát mint a mesében egyik sem akart kitérni a másik útjából, hanem mikor összetalálkoztak mind a másikat noszogatta hogy hátrébb az agyarakkal. Sámi megemelte a hátán a tollát, Csib meg kitátotta a csőrét és így gondolta Sámsont elijeszteni. Szóval azonnal látszott hogy az ötlet hamvában holt. Visszatettem mindkettőt a saját helyére és szóltam is a papának hogy bontsa le a hidat, mert ez csak gondok forrása lesz, ő meg ott még tötyörészett egy keveset. Már csak a kardozásra kaptuk fel a fejünket. Sámi lógott kívülről Csib ajtaján, belül lógott Csibészke és éppen vadul kardoztak a csőrükkel. Nosza a kötél percek alatt lebontódott és mindenki a maga kalitjában találta magát sebesen. Érdekes dolog ez, ha Csib megy át Sámihoz és a nagy kinn van a kalitkán, akkor sosincs verekedés, akkor van csak, ha valamelyik belül van és érvényesül az "Én házam az én váram!" elv.
Sámsont szemmel láthatóan nem viselte meg a néhány nap. Adtam nekik féreghajtót, hiszen az ördög tudja, hol szállt le megpihenni és felhívom ma Pazár dokit is, hogy mikor nézi meg. Az étvágya kiváló és pont olyan szeretetreméltó, mint előtte. Természetesen a lakásban egy centit sem repül odébb, ha el akar A-ból B-be jutni, csakúgy mint Csibészke, elkezd ágaskodni, kicsit megcsapdossa a szárnyát, ez azt jelenti, hogy le szeretne onnan jönni és máshová ülne.
Tegnap vitte haza Dávid a kis-zöld-ördögöt. Már a nap végére igen jó barátságba keveredtek. Beszéltem vele telefonon és hallottam a jellegzetes nemesbaba sipolást. Kívánom nekik, hogy hosszú, boldog életük legyen együtt egészségben és boldogságban!!!!
Ugyanezt kívánom Ági barátnőmnek és a kis Chilinek is, hiszen mikor Chilibaba hazakerült képtelen voltam bármilyen normális dologra és a jókívánságot is elmulasztottam!!!!!!

3 megjegyzés:

  1. Hah, Béjbikém, tudtuk mi ám, hogy minden jót kívánsz, ismerünk már annyira :)
    Örülök, hogy szuperál a függöny. Remélem Chilinél is bevállik majd, mert az a kis "görény" senkitől és semmitől sem fél pillanatnyilag.
    Remélem Csibészke - aki akkor is a kedvencem, hogy már van sapisom, HURRÁ VAN SAPISOM - idővel megkedveli a sátrat.
    Istenlába üzeni Sámsonnak, hogy nincs mese, ez után a bátorító "kirándulás" után, nyugodtan barátkozhat vele is :)
    És nemsokára ....

    VálaszTörlés
  2. És a kívánságok valóra válnak :)

    Ma egész nap "károg" Nova (merthogy ez a neve :)) Én meg csak néztem, hogy mi lett a tyutyorgós cukorfalattal :)

    Nem baj, ez az első teljes napja, a kezem megszokta a kiképzést, már nem zavar a Kicsi, csak néha-néha érzem jobban, amikor a hátamon átmászik, és kapaszkodni a nyakamat találja meg :D

    Kijelenthetjük, hogy leginkább a vállamat szereti, aztán meglátjuk, hogy ölbensimi mikor lesz :)

    Kicsit visszaolvastam a blogot, és meg is nyugodta, hogy Te is így kezdted :)

    Ma "hétköznapot" tartottunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy jobbára mindenki megy a dolgára, másik szobában van, és Nova meg elfoglalja magát a Mágnyes-féle csodajátékokkal :)

    Imád a kalit alján a rácson lenni :)

    Üdv
    -D-

    VálaszTörlés
  3. Jaj Mizóka!!!!!! Most olvastam lemaradva........Annyira jó, hogy megkerült a kis tekergő!!!!!!!!!!!!!!
    Puszi Nektek sok, Piroska

    VálaszTörlés