Az első hétvége

Túl vagyunk az első hétvégén. Bátran állíthatom, hogy a vokalizálásuk még bőven a tűrhető alatt volt, bár Bubi este egy órán keresztül nyomta a riasztó sipolását, nem tudom mért meg hogy honnan vette, de majd igyekszem leszoktatni róla. Úgy beszéltem meg BékiPetivel, hogy hagyom, hadd foglalkozzanak csak egymással és hogy szokja Bubi az új kalitkát. Ezzel nem is voltak gondjaim egy cseppet sem. Igen ám, de nekünk Csibészkével és Sámsonnal vannak olyan szokásaink, amiktől eltérni nem nagyon tudtam, hiszen ők ezeket jól ismerik és ragaszkodnak hozzá (meg persze én is). Az egyik ilyen szokás, hogy ha főzök, akkor ők kijöhetnek velem a konyhába. Teflont egyáltalán nem használok, olajat is nagyon keveset, megy az elszívó, úgyhogy gőzök sincsenek, viszont látják ahogy jövök-megyek, néha dugok be nekik valami fini zöldséget vagy mást, amit szeretnek. Úgyhogy szépen előkészítettem nekik a kalitokat és mentünk kifelé kaját csinálni. Sámit simán kivittem, aztán jöttek a kicsik. Őszintén szólva sajnos előfordult már, hogy Bubi megcsípett, mikor még Katinál lakott, ezért aztán voltak fenntartásaim, de megacéloztam magam. Először Csibit vettem ki, aki már 15 centiről ugrott rá a kezemre,aztán benyúltam és lassan de határozottan odadugtam az ujjam Bubi hasa alá. Kicsit morgott, aztán lassan, nagyon lassan felkászmálodott az ujjamra. Szépen kivittem őket és először Csibit aztán Bubit is betettem a kalitba. Általában mindent először Csibivel csinálok, hogy Bubi lássa, ez a rend, nem kell megijedni. Nem is volt bajom velük, szépen elmókoltak, játszottak, vitatkoztak vagy csak nézték mit csinálok. Jól telt a délelőtt, semmi probléma nem volt. Ebéd után aztán még egy kicsit szunyókáltam is velük, ilyenkor őket is megtakarom kicsit, hadd pihenjenek. Nem is volt semmi hangoskodás, néma csendben várták, hogy felédredjek. Csibészke felmászott a kalit sarkába és onnan sasolta, hogy alszom-e még vagy már felébredtem. Délután aztán a szokásos kijövetel ideje is elérkezett. Hát ezen kicsit el kellett gondolkodnom, hogy vajon kiengedjem-e őket. Bubi nem nagyon szereti a kutyákat, nekünk meg ott az öreg Dániel, aki jön-megy a papeszok között, cseppet sem fél tőlük, de nem is bántja őket soha. Már amikor hazavittem őket odament megnézni Bubit, látta hogy új madárka jött. Bubi viszont nem nagyon kedveli a kutyákat, legalább is Kati barátnőm 6 hónpos kis airedale terrierjét ki nem állta, valszeg azért, mert mint minden kölyökkutya ugrabugrált erősen. Dániel viszont nem ugribugrizik, lassan sétál, nem is piszkálja ok nélkül a papeszokat, így aztán erős felügyelet mellett csak kiengedtem őket. Meglepően rendesen viselkedtek, szépen elmászkáltak a kaliton, Bubi felfedezte mi hol van rajta, Csibi pedig figyelte és néha mászott utána. Egy hangjuk sem volt, nagyon rendesen viselkedtek. Sámson ezenközben kiült a külső ülőrúdjára és hosszas beszédet intézett az új lányhoz, melyben erősen hallhatóak voltak a "kukucccs, puszi, húúú, húúha " kifejezések valamint a hápogás és egyéb házi zajok!!!:-))) Egyik sem akarta a másik vérét venni, egyszerűen mintha ez a kis Bubilány mindig itt élt volna nálunk.Bubi egyszer körülrepülte a lakást, de miután landolt az ülőgarnitúrán, simán rálépett az ujjamra és szépen visszatettem az ura mellé. Egyszóval nagyon-nagyon jók az eddigi tapasztalataim, remélem, ha én dolgozom, akkor is béke lesz és inkább csak velem kötik össze a kijövetelt, ami egyébként teljesen jogos is, hiszen én azonnal kiengedem őket, amint hazaérek.

Vasárnap Csibészke találkozott Katussal. Egyből elfelejetett mindent, nőt, prütykölést, egyebet, kaszát-kapát eldobva rohant a kedvencéhez. Feltartotta a szárnyait, mint az angyalok és kikövetelte hogy ott massszírozza őt a leány, aztán csak bújt hozzá és puszilgatták egymást! Hiába no, ide hozhatom én a papesz Sophia Lorent is, hiába, mert ez a Csibi teljesen bele van Katusba esve!!!!!:-)))

Hát így telt az első hétvégénk, remélem, hogy még nagyon sok ilyen meghitt és szeretetteljes napunk lesz Bubikával is!!!!!!:-)))