Vigyázat, a papagáj harap!!!!!!

Tegnap, amikor a garázsban kotorásztam, megláttam egy jó vastag, nem túl nagy kartondobozt és azonnal az jutott eszembe, micsoda fajin kis kuckót lehetne abból készíteni Csibinek és Bubinak. Azonnal fel is vittem és hozzáláttam. Belül kibéleltem polárfilccel, azon nagyon szeretnek hason feküdni, kívülről befűztem spárgát és már szedtem is szét a kalit tetejét, hogy felkötözzem. Nagyon jól sikerült és innen az elkövetkező órákban nem is tudtuk, hogy madarunk van. Tüneményesek voltak. Először csak vizsgálgatták, biztatták egymást, hogy másszon már be valamelyik és szemmel láthatóan azon tanakodtak, hogy mi az Isten csudája lehet ez,később Csibi, mert ugye ő a bátrabb, bemerészkedett és elkezdte a csőrével bontani. Ez a doboz olyan jó vastag kartonból van, úgyhogy igaziból nagyon jól bírta Csibi ostromát. Érdekes, hogy Bubi egyáltalán nem mert belemászni, pedig Csibi hívta, nem is egyszer. Nem baj, majd onnan fogom látni, hogy a kis lelke teljesen jól van már, amikor egy ilyen újdonsághoz ő is oda mer menni, hozzá mer nyúlni. Minden esetre nagyon jól szórakoztak mindketten, nekem meg ez a legnagyobb örömöm.

Vannak azért gondjaim is. Aggódom Sámsonért. Kb. 2 hete vittem el Molnár dokihoz, mert erősen tüsszögött és az orra körül tiszta víz volt ilyenkor. Azt gondoltam, hogy meghült valahol. Megröntgenezték és megdöbbentő volt a diagnózis: Sámson mája túlságosan kicsi, elképzelhető, hogy zsugorodik. Ezzel az a baj, hogy míg a máj nagyobbodást (elzsírosodást) jól lehet kezelni és gyógyítani, addig sajnos a zsugorodást már nem. Vért is vettek tőle, sajnos a májlelete igen rossz eredményt mutatott. Most Legalont szed, azonkívül minden reggel elrág olyan 15-20 szem máriatövismagot és még kap Aloe Verát is. Ezeket mind megbeszéltem a dokival, ő is azt mondta, hogy ennél többet egyelőre nem tudok tenni érte. És imádkozom, hogy ha lassan is, de gyógyulgasson. Nem tudom mitől lehet, illetve az a gyanúm, hogy a rossz minőségű Da Capo mag, amitől Zizi is Aspergillosist kapott, okozta Sámson májának betegségét. Szerencsére már nem etetek azzal, ez a mostani, amit a vecsési Versele Áruházból hozatunk, egészen más minőség, szemmel láthatóan és illatra is nagyon jó minőségű és egészséges mag. Egyébként a doki kikérdezett, hogyan etetem Sámsont és nagyon megdícsért, hogy egyáltalán vettem a fáradtságot és utána jártam, hogy hogyan kell helyesen etetni a nemest, aki , mint tudjuk, nem magevő papagáj.

Bubikám is okozott egy kis fejfájást, bár szerintem nem igazán ő az oka, szóval jól megcsípte már Katust is és tegnap a tetejébe szegény mami ujját szedte szét. Már ezerszer elmondtam nekik, hogy Bubi nem Csibi, ne kotorásszanak be a kalitba, mert ő félelmében azonnal megtámadja a betolakodót. De hát amíg fal van meg borsó......... Katus hétvégén gondolta, hogy bedugja a kalitba az ujját, hogy kicsit megsimogassa Csibészke fejét. Csakhogy a fej nem Csibihez, hanem Bubihoz tartozott, aki üstöllést jól megropogtatta a csajszi ujját. Nagyon sajnáltam és újfent elmondtam, hogy ne kotorásszanak a kalitokba ha nem muszáj. Erre a válasz: hát téged sem bánt! Ez igaz, de egyrészt engem valamelyest ismer, hiszen mióta visszakerült Katihoz, minden héten ott vagyok, másrészt mindig lassan, nyugodtan nyúlok be (Katusomról ezt pont nem mondhatom, Sámson is azért nem szereti, mert állandóan kapkod előtte). Egyébként ott engem is megcsípett már, de mivel tudom, hogy ha sziszeg, akkor békén kell hagyni, mert annak előbb-utóbb csípkedés a vége, én nem kotorászok be a kalitba vagy ha mégis, akkor mindig beszélek hozzá és lassan, nyugodtan mozgok. Szóval az történt, hogy megkértem mamit, mikor a dobozt kötözgettem felfelé, hogy fogja meg a spárgát egy pillanatra. A két ördög a kalitajtón mászkált. Mami pedig megkérdezte, rámutatva az egyikre, hogy ez kicsoda? És abban a pillanatban a kinyújtott mutatóujjával meg is bökte a hasat, ami persze szintúgy Bubié volt, aki nem késlekedett a válasszal, elkapta mami ujját és jól összeharapdálta, aztán mivel ilyenkor félelmében harap (ennek a félelemnek a gyökere valószínűleg valahol a múltban rejtőzik, de biztos, hogy fél az embertől ), megijedve a saját merészségétől, rögtön el is repült ijedtében, össze-vissza repkedett a szobában, majd nemes egyszerűséggel beesett az ülőgarnitúra mögé, ahonnan igaziból simán ki tudtam volna szedni, csak hát be kellett nyúlni érte. No, fel volt adva a lecke!!!! Olyan ideges lettem, jól lesomtam szegény mamit, nem elég, hogy a vér csöpögött az ujjából még én is ledurungoltam!!! Utána elnézést is kértem tőle!!!! Szóval valahogy ki kellett szednem a kiscsajt onnan. Először a népnevelőre gondoltam, ez ugye egy jó hosszú szárú indiai hátvakaró, csakhogy neki esze ágában nem volt rákapaszkodni!!!!! Egy megoldás maradt, odadugni az ujjamat, hátha arra felmászik. Nem mondom, hogy sírtam az örömtől, de hát ott meg nem maradhat!!! Szépen, halkan beszéltem hozzá, aztán lassan lenyúltam a kismadárhoz. Nem értem el teljesen, azt kellett valahogy megértetnem vele, hogy a csőrével (!!!!!!) kapaszkodjon az ujjam hegyébe, hogy ki tudjam emelni. Először nem értette, de aztán másodjára egészen gyengéden megfogta a csőrével az ujjam hegyét és így kiemeltem!!! Teljesen ledöbbentem!!! Az előbb még mami ujját marta, most meg mint az angyal, szépen megfogja az enyémet és hagyja, hogy a csőrénél fogva kiemeljem.

Ezért is gondolom, hogy van esélyem arra, hogy rávegyem a kis Bubilányt, bizzon újra az emberekben. Simán lekaphatta volna az ujjam hegyét, de még csak meg sem próbálta. Kicsit olyan, mint Zizikém volt, ő is csak engem fogadott el, mindenki mást erősen kikerült.

Nagyon bízom benne, hogy sikerül és ő is olyan teljes életet tud élni, mint Csibi, bezsebelve a családtagok szeretetét és simogatásait!!!!!:-))