Sámson

Köszönöm mindenkinek , aki Sámson után érdeklődik. Az a helyzet, hogy a májfunkciója javult, még nem tökéletes de nem is olyan rossz, mint volt. Január-február tájékán lesz a következő kontrollvizsgálat. Addig eszi a Máriatövismagot minden nap. Jó a kedve, az étvágya, így senki meg nem mondaná, hogy valami gond van vele. Már igazi kamasz és ezt állandóan "hangoztatja" is, kitárt szárnyakkal hívja a vele megverekedni akarót. De ilyen nálunk nincs, így amikor már mérgében ott kaffog a fülem mellett, akkor gyorsan belefektetem a tenyerembe és jól megdögönyözöm a fiatalurat, amitől aztán lenyugszik és elszáll a verekedős kedve. Elég röhejes, de jobban tartok Bubikám hegyes, éles kis csőrétől, mint Sámson 4 centisétől!!!!!!!!!!:-)))
Szóval a Bubi..... most éppen a múltkori "két lépés előre" helyzettel szemben 3-at léptünk hátra, de ez egy ilyen dolog, csak türelem kell hozzá, semmi más, abból viszont egy hegynyi....
Az történt, hogy felbuzdulva a múltkori kiengedésen, mikor azért úgy láttam, már nem fél annyira, ráült a boingra, a nagyhintára sőt elmókolt a játszótéren is, hát tegnap megint kivettem. Nem tudom mi volt vele, de miután simán kivittem magammal a konyhába először a kiskalitra ültettem, aztán feltettem a nagyhintát és oda raktam a kisasszonyt. Csibészke viszont semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy vele menjen, ezerrel radírozott a vállamon és csuda jól érezte magát. Bubi annál kevésbé, szerintem félt egyedül, mert úgy elkezdett visítani, mint a szabadnapos sakál!!!!!!!!!!!! Úgyhogy nem volt mit tenni, szépen visszatettem a nagykalitba, ott aztán már nagy elégedetten felmászott az alvórúdjára és azonnal kitette a "Don't disturb!" táblát.
Talán már későn volt. Ez olyan fél 7 tájban történt, én akkor értem haza, a másik kettő ilyenkor kezd el élni, de Bubi korán szeret feküdni, úgyhogy egyelőre ezt nem fogom forszírozni, csak ha otthon vagyok délelőtt, akkor valszeg jobban viseli. Pozitiv jel viszont, hogy a múltkor nekikezdett, hogy bedugja a kis buksiját a tenyerembe egy kis simire. Néhány másodpercig úgy is maradt, aztán visszakozott. Nem eröltettem, de nagyon örültem, hogy egyáltalán ilyesmi eszébe jut. Láthatja Csibészkétől, hogy bizony sosem bántom és rohan, hogy hozzám bujhasson vagy csak ráugorjon a vállamra.