Gyorsjelentés

Csibészke és Bubi: elevenek, mint a hétördög!!!:-)) Ha kijönnek, abban a pillanatban, mint a dupla dinamit, máris megindulnak a vállamra, onnan aztán nincs leszállás. Kép nincs, mert ha kinn vannak általában fürtökben lógnak rajtam.
Sámson: repülrepülrepül!!!!!!!!!!!!!!!..... hatalmas szárnycsapásokkal, abszolut tudja már a sebességét kontrollálni, kanyarokat bevenni, odébb lebbenni, ha valaki hozzá akar érni, akit nem kedvel, utánam reppenni, ha ki akarok menni a szobából és ő is jönne, hátulról landolni a vállamon vagy a feltartott kezemen, nehézbombázóként zuhanni, ha valami "begyénekkedves" falatot lát az asztalon. Tegnap papa a nappaliban felakasztott neki egy boingot, mert nem tud hová leszállni. 5 perc múlva mint a büszke sas, fenn ült a boing tetején és egész délután ott nézelődött, figyelte az alattvalókat!!!!:-)) Imádja, ha eldobom a kezemről, körül repüli a lakást aztán valahol letelepszik.
Mózes: tegnap voltam meglátogatni. A mozgása még kicsit darabos, DE mászik a rúdra, kitartóan, addig próbálgatja, amíg sikerül neki. Reppen, fel a hintára és le a hintáról. Joci szerint nagyobb távokat sosem fog tudni repülni,mert akadáklyozza a púp a gerincén viszont attól sem kell félni, hogy leesik valahonnan és megüti magát. Szépen eszeget, bontja a magokat, csípkedi a csöves kukoricát. Érdeklődő, bárJoci párja szerint olyan kis bamba, mint általában a nemes gyerekek, de mindent megfigyel a csillogó kis szemeivel, percekig fürkészi az arcodat, mintha a vesédbe akarna látni. Jajjj, de nehezen tellik el ez a két hét, míg hazajön!!!!!!!!!!!!!:-))))
Már magamban kidolgoztam, hogy hogyan indítunk a hazaérkezése után. Az ő kalitajtaja is nyitva lesz, jöjjön ki ha akar. Csak teljesen természetesen, semmi faxni, semmi hókuszpókusz! Nálunk a madarak mind szokva vannak ahhoz, hogy nincsenek egyedül, nem féltékenykednek egymásra, pedig mindet simogatom és játszok velük, nagy az esély rá, hogy Mózit is simán befogadják. Csak már itthon lenne..................................