Gritt, kavics, egyik sem vagy mindkettő....... egy nehézfémmérgezés kapcsán

Árgus szemekkel figyelem Sámsont. Lesem, hogy a fémmérgezés tünetei jelentkeznek-e rajta. Ennek kapcsán beszéltem még az egyetemen Molnár dokival és közre is adom, mivel a madarászok között ez egy örök vita: legyen vagy ne és ha igen akkor mi???!!! Hát én ezt most megkérdeztem a doktortól. A válasz nagyon egyszerű volt: hiszen benne van a nevében ZÚZÓGYOMOR. Igen, a zuzának szüksége van grittre ahhoz, hogy jól működjön. Én általában kétfélét keverek. Az egyik a sima hullámos gritt és ehhez adok egy másik fajtát, amit Vecsésen a Versele Áruházban veszek. Ide teszem a képeket, csak hogy lássátok. Nem akarok senkit rá vagy lebeszélni, én ezt így csinálom. Amikor a fém darabka ottléte kiderült, a doki azonnal azt nézte, hogy a zúzában van-e elegendő apró kavics, mondta is, hogy ez bizony szükséges. Egyébként ezt is Gézától tanultam, ő a madarainak 2x rostált sódert tett be a kalitba és amikor úgy érezték, hogy szükségük van rá, csak szépen kieszegették a tálból. Egyébként régebben észrevettem, hogy Sámi többször is a kistál előtt ül és ropogtatja a tartalmát. A sapisoknak is van benn gritt és még anyag is, hiszen Dél-Amerikában ők is a löszfalhoz járnak agyagot enni.

Mózes jól van, bár tegnap kissé morózus napja volt valamiért. Egész nap morgott és kapkodott. Én már a fórumon is leírtam minden nemes gazdának, akinek fiatal madara van, hogy beszélni, beszélni...... sokszor már fáradt vagyok, hogy imamalomként ismételjem, pedig ebben nagyon sok az igazság. Tegnap a kedves, halk beszéddel a morózus Mózest le tudtam nyugtatni, annyira, hogy hang nélkül lépett a kezemre és aztán egész este a vállamon ücsörgött. És még valami: megint egy ok, amiért csodálom a nemest. Pénteken Noiék voltak nálunk, persze kihoztam az összes kis dulimanót egy kis játékra és kitettem a konyhai játszót, jobb híján, hogy azon ücsörögjenek. Mózes Noinál volt, nem is volt vele semmi gond aztán csak huss, elreppent a játszóra. Pottyantania kellett. A múltkor valaki kérdezte, hogyan szoktattam a nemesemet szobatisztaságra, hát sehogy. Ők gyárilag így vannak kódolva, hogy emberre nem kakkant.Géza szerint ilyen az ara, a jákó és a feketesapis is.

Még egy híradás, mert róluk már régen nem írtam: a két kicsi. Ők most kezdenek vedleni, ettől elég nyűgösek is. Hát megint Géza receptjét alkalmazom: minden nap kapnak a vizükbe egy fél Calcium Sandostent. Pótolja a calciumot és kissé lenyugtatja őket. Tegnap jó két órát kinn játszottam velük. Illetve ez nem is játék volt, mert ez a két ördög igazán akkor boldog, ha rajtam randalírozhatnak. Végig masszíroztam mindkettő nyakát és hátát, hónalját, a fejükön a csőrük mellett meg ott, ahová nem érnek el, közben ők is kurkászták egymást és játszogattak. Mindenhol ott volt a kezem, aki látott már sapist játszani, tudja, hogy nem ők a legfinomabban bírkozó madarak, ők azonban soha még csak meg sem sebezik a kezemet. Bubi különösen nagyon szívesen üldögél rajtam, szinte levakarhatatlan. A régi kis arrogáns, csípkedős,gonosz, gyanakvó kis manó már a múlté. Megtanulta, hogy nem kell semmitől félnie, lesi-várja, hogy kijöhessen. Ez már egy új Bubi és Csibészkén is látom, hogy nagyon szereti .

Hehe és ez pedig ma reggel történt!Mózessel színházasdit játszottunk, mert úgy gondolta és vagyok Kanga mama és ezért kényelmesen befészkelte magát a köntösöm kapucnijába, úgy cipeltem magammal mindenhová. Haláli egy kispasi. Igaz, ha a vállamon ül és elkezd lefelé csúszni, nagy előszeretettel kapaszkodik meg a fülembe, de végül is ez nem az ő hibája, hiszen a Teremtő akkora hallószervvel áldott meg, hogy ha akarná sem tudná kikerülni és általában pont kapóra is jön nekik. És még valamit elmesélek: Sámi ma nagyon kis gonosz volt Mózessel, goromba és mikor el akartam onnan venni, még az én ujjamat is megfogta. Nem csípett meg, mert azt nem meri, de a mozdulatán abszolut látszott, hogy dühből csinálja. Ilyenkor szépen becuccol a kiskalitba, hogy "elgondolkodhasson" kell-e ilyet csinálni. Közben kimentem valamiért a konyhából, mire visszajöttem csak látom, hogy Mózes lóg a kiskalit oldalán Sámson mellett csak kívülről és erősen pusmognak. Pont olyanok voltak, mint a testvérek, ahol lehet piszkálják egymást, de ha baj van, azonnal összetartanak.

Tudom, hogy sok dologról le kell mondani értük és miattuk, tudom, hogy ha elvesztünk közülük valakit az egy olyan seb, ami nagyon sokára gyógyul be, én még most sem tudtam Zizin teljesen túljutni, mégis azt mondom, semmihez sem hasonlítható érzés velük élni, persze csak akkor, ha igazán jólneveltek. Olyan ez, mint a gyereknevelés. Senki ne mondja nekem, hogy egy elkényeztetett, üvöltözős, neveletlen gyerek nagy öröm a szüleinek, de egy normális, kedves, vidám kismanóval öröm az élet. Hát így van ez a papagájoknál is!