Már megint el vagyok maradva (persze mihez képest:-D). Túl vagyunk a húsvéti családi összejövetelen, ma már csak magunkban voltunk a madarakkal. Persze ez nem azt jelentette, hogy egész nap kinn randalíroztak, még volt a kertben is némi elmaradásom, meg még van is, de azért már az is kezd alakulni. Délután aztán ruhahajtogatás, akkor mind kinn kolbászol körülöttem. A sapisok eljesen átszellemülten radírozzák az erre a célra szentesített törölközőt, a zöld fiúk pedig a kalitok tetején mókolnak. Sámson játszani akart a kicsivel, jól le is lökte, néha durvább, ilyenkor rászólok, de igaziból ezekbe a dolgokba nem nagyon irányíthatom őket, ami az emberi szemnek durva az egyáltalán nem biztos, hogy nekik is az. Mózesnek meg kell tanulnia, hogy megvédje magát. Persze, ha úgy látom, hogy a dolog már túl megy minden határon, akkor azért rászólok, sőt a minap, mikor már másodszorra azzal szórakozott, hogy rárepült Mózi púpjára, hát akkor azért kapott egy sallert is, csak úgy miheztartás végett. Érdekes, azonnal tudta mért kapta,azóta meg sem próbált ilyesmit.
Szóval hajtogattuk a ruhát, aztán csak a nagy csend tünt fel. A két zöld majom átmászott egymás kalitjába és éppen dícséretes buzgalommal azon fáradoztak, hogy kifaljanak mindent egymás táljából, mert az csak valami mennyei mannához hasonló finomság lehet, ami a másiké és persze sokkal de sokkal jobb, mint a saját táljában lévő. Még a fejüket sem emelték ki az edényből, folyamatosan nyomatták befelé, mint a lemmingek. Hát olyan jót nevettem rajtuk! Végül aztán, mikor már az edények feszt üresek voltak, szépen kikecmeregtek, majd elindultunk az esti etetésre.
Én Mózest meg mindig etetem. Hála Kati barátnőmnek, van egy csomó tápom, a fiúk ugyan gyönyörűen megeszik a magot és a gyümölcsöt-zöldséget is, de én azt gondolom, Mózesnek kifejezetten jót tesz a Kaytee táp, mivel elég fejletlen a kis teste. Ha ő már nem akarja enni, úgysem tudok majd beletömni még egy kanálkányit sem. Viszont a vitaminok és ásványi anyagok, amik benne vannak, jól jönnek a kis szervezetének. Már ha meghallja a mikrot, hangosan elkezd koldulni. Ma Sámi is rázendített és amikor odafordultam, hogy Mózest megetessem, hát ő is ott állt mellette, kihúzva magát, mint a Hadik huszár és ahogyan a kezem közelített felé szépen nyitotta a csőrét, hogy akkor ő legyen most az első. Nem kér egy fecsivel, hanem amit adok Mózesnek, mindegyik fecsi elejéből és a végéből pár cseppet elkér és megeszi.
Éppen mint a kistestvér érkezésekor, amikor a nagyobbik is mindent látni, hallani, megkóstolni akar. Hát ne légyen ennek akadálya, kapott ő is mindenből. Vacsora után aztán nagy békességesen átvonultak a konyhai kiskalit tetejére máritövismagot ropogtatni. Természetesen egy tálból, halkan diskurálva, a legnagyobb békességben. Az a gyanúm, ha Sámson nem kap abból a tápból, bizony ez a magropogtatás sem zajlik ilyen békésen. Azt már most is megállapíthatom, hogy tényleg olyanok, mint a gyerekek.
Lefekvés előtt pedig a szeretetfélóra következik. Sámson nagyon szelid, imádja ha a fejét, csőrét, testét simogatom. Hát ezt kell most Mózesnek is megtanulni. Nem olyan vészes, hiszen látja, hogy a nagy cseppet sem fél tőlem, nem bánt és nem morog rám. Ezért aztán jókora lépésekkel haladunk előre mindnyájunk nagy megelégedésére.
Mózes ma délután mintha azt mondta volna "mama". Nyilván nem tudatosan, Sámson szokott engem így hívni. Na de 4 hónaposan???? Hát nem tudom, milyen beszélőkéje lesz , majd kiderül.
Én is beíratkoznék a Paripa napközibe "mama"!
VálaszTörlés