Rövid lesz a poszt. Tulajdonképpen talán Nemes Maggi gazdájának kellene címeznem és főképpen neki kellene elolvasni is, mert szegény néha elkeseredik ha nem haladnak szerinte elég jól a szocializációval. Ez olyan dolog, amire a leginkább a 2 lépés előre, 1 hátra kifejezés illene a legjobban. Iszonyat sok türelem és empátia kell hozzá, kicsit meg kell tanulni a papeszok fejével gondolkodni. Néha én is kérek tanácsokat olyanoktól, akiknek ebben nagyobb tapasztalata van. Hiába mondja az a szerencsétlen gazda, hogy neki kézzel nevelt papagája van, nagy a különbség a kézzel nevelés és a kézzel etetés között. Igaziból két olyan tenyésztőt ismerek, akik valóban kézzel nevelnek. Az egyik Végvári Viktor Siklóson, tőle van Dávid topiktársam kis hímje, Nova és Kosztáczky Katit, akinél mind a mai napig a nevelés egyik alapvető része a délutánonkénti játék a kismadarakkal. Most is van fiókája, ha ott vagyok, együtt megyünk be és játszogatunk velük, édes és barátságos a két csöppség.
Amikor azonban a kicsi elkerül a családjához, bizony kell vele foglalkozni. Erre pedig olyan recept nincs, amit rá lehet húzni minden papagájra, hiszen ők is más és más egyéniségek. Az én vélaményem szerint vannak alapok, fontos és kevésbé fontos dolgok, amiket meg kell tanulniuk, de bizony elég sokszor kell improvizálni és ezt nem lehet elmagyarázni. Érezni kell, hogy itt a lehetőség, ki kell használni vagy pont ellenkezőleg, azt kell érezni, hogy eddig és ne tovább, mert csak ront az ember a dolgon.
Itt van nekem most ez a Mózesgyerek, az időm nagy részét az ő szocializációjával töltöm. Előtte persze Csibészke és Bubi wellness masszázsa a kötelező program, aztán ők bemnennek a helyükre és jönnek a zöld fiúk. Éppen tegnap gondolkodtam el ezen. Már néha vissza kell olvasnom, hogy Sámson vajon hogyan is viselkedett ennyi idős korában. Vele is sokat foglalkoztam, hiszen amikor ő felnőtt, Géza barátom már nagyon beteg volt és sajnos nem volt úgy idő foglalkozni vele, ahogyan kellett volna, viszont ha az emlékeim nem csalnak, könnyebb dolgom volt vele, mint most Mózessel. Azt hiszem ebbe az is erősen belejátszik, hogy Mózes tökéletesen tisztában van a fogyatékosságával és eleve ellenségnek tekint mindenkit, aki közelít hozzá. Nyilván ez egy nagy meccs lesz, mire meg tudom őt győzni az ellenkezőjéről, de hát időnk mint a tenger, majd csak jobb belátásra tér.
Tegnap ugyan éppen a hátralépésnél tartottunk, de ma már azért megint megyünk előre, mint a faltörő kos. Nem szabad elkeseredni, csak előre nézni és mindig arra gondolni, hogy sikerülni fog! Én gyakran el is képzelem a képet, amikor majd Mózest is simogathatom, odadugja a csőrét a számhoz vagy csak beszélgetünk.
Tegnap délután Mózes a vállamon ücsörgött, túl voltunk már a kicsik masszírozgatásán, szegények teli vannak tokokkal, biztosan nagyon viszkethet nekik, mert fúrják a fejüket, mellüket, oldalukat mindenhová. Ki is takarítottam a 3 kalitot, Sámson a sajátja tetején üldögélt és beszélgetett magával. Aztán ahogyan ott üldigéltünk, Mózes a kis bohó nagyon rágusztált a fülemre. Nem késlekedett, el is kapta, nem is akárhogyan a szélét és az utána lévő porcot fogta össze és még kicsit meg is ropogtatta. Hát őszintén szólva a könnyem is kicsordult, a szemem meg kocsányon lógott, míg annyira összeszedtem magam, hogy képes voltam hátranyúlni érte úgy, hogy lehetőség szerint ne érje el az ujjaimat, mert akkor a véres kezemmel törölgethettem volna a fájós fülemet!:-)) Valahogyan sikerült, visszatettem a kalitja tetején lévő ülőfára aztán kicsit játszottam a Sámsonnal is. Szóval röviden ez volt a tegnap...... igazán minden okom megvolt hozzá, hogy ne járjak indiántáncot a szelidítés miatt érzett örömömben.:-(
Aztán ma reggel...... hang nélkül lépett a kezemre, mikor kivettem. Reggeli készítés közben rárepült a fejemre, de mivel az tiltott hely, már zsigerből nyúltam fel érte, igaz, átsuhant a fejemen, hogy MÁR MEGINT OTT LESZNEK NEKI SZEGÉNY UJJAIM és láss csodát, eszébe sem jutott, hogy ráharapjon, szépen emelte a lábát és kapaszkodott az ujjaimba, eszébe sem jutott marni. Meglepődtem, nem is kicsit.
Később, mikor éppen a csőrükkel kardoztak egy kicsit, Mózes mellé lépett a rúdnak és leesett, odamentem és összeszedtem a földről, feltettem a nyakamba, lesz, ami lesz alapon. Közben aprítottam a zöldségeket és egy hirtelen ötlettől vezérelve felnyújtottam a csőre elé egy falat répát. Simán elvette, de úgy ,mintha hímes tojás lenne, még csak hozzá sem ért az ujjamhoz, nemhogy belecsípett volna. Ezen aztán megbátorodtam és szépen adogattam neki ebből-abból egy falatot. Végül pedig odadugtam a kezem, ő simán rákapaszkodott és vittük be a helyére a táljait meg őt magát. Olyan volt, mint a kezes bárány!!!:-)))
Hát csak ennyi mára...... ezen jár itt az agyam, hogy hogyan is lehet ezt elmagyarázni az újaknak, hogy értsék. Azt hiszem az a baj, hogy mindent akarnak egyszerre, nem tartják be a fokozatosság elvét. Nem elég ha rálép a kezükre, mindjárt lehessen simogatni, a kaját is vegye el finoman, hát sajnos így nem megy. Én meg itt morgolódok rajta!!:-)
A hét végén nagy ünnep lesz. Április 25.-én Sámson két éves lesz. A következő hétvégén, május 1.-én pedig Csibészke betölti az 5. évét. Mózes 2009. december 10.-én kelt ki a tojásból. Bubi kelését sajnos nem tudom pontosan, mert akkor nagyon sok fiókájuk volt Gézaéknak. Majd megkérem Katit, próbálja megnézni.
Azért hogy ne legyen ennyire boldogságos minden, május 25.-én lesz 1 éve hogy a Zizilány itt hagyott bennünket!:-(
És a poszt nem is lett rövid.........
Csibészke együtt ünnepelhetne Chili lánnyal aki május másodikán lesz egy éves, mi meg koccinthatnák - persze csak az egészség végett - ennek örömére :)
VálaszTörlés