2008. március 9., vasárnap

Az első tavaszi kaland




















































Végre valahára kezd eljönni a várva várt tavasz. Nem mintha a telet nem szeretném, persze nem ezt a városi, lucskos, szürke havas borzalmat, hanem ez erdőt szűzfehéren, az etetőben csipegető kismadarakat, a havas csendet. Már a blog olvasók is rebelliskedtek, hogy mért nem írok sűrűbben. Pedig ennek egészen egyszerű oka van, a sok munkán kívül: télen beszorulunk a lakásba, ha otthon vagyok csak békésen éldegéljük az életünket , Csib ül a vállamon, oszt nem mindig történik izgalom vagy vicces szitu, bár én ezeket a csendes napokat is nagyon élvezem a kis ganyéval. De hát azt már annyiszor leírtam, hogy kedves, bújós, hogy bármit lehet vele együtt csinálni, ami nem veszélyes rá, hogy sokszor arra gondolok, biztosan van köztetek olyan, aki arra gyanakszik, hogy előnevem esetleg a Háry!!!:-)))
Na de most, ma úgy döntöttünk, itt van már a jó idő, mehetünk együtt. Hát ez lesz a mai történet képekkel illusztrálva!!!

Szentendrére készültünk reggel, papa, mami meg én. A testvéremék élnek ott egy szép kis családi házban, viszonylag sűrűn látogatjuk őket, egészen pontosan ahogyan az időnk megengedi.

Szinte egyszerre néztünk össze a párommal: mi lesz Csibikével???? No már fogtam is a telefont és hívtam Kygát, hogy "mit gondolsz, lehetne-e......... Csak takard le, amíg beviszed!!!" 15 percbe sem tellett és máris teljes menetfelszerelésben álltunk, hálókalit utazókalittá alakítva, mag, gyümi, répa, játék, fotoapparátus. Meg még a többi egyéb dolog. A kis büdösbogár megdicsőült pofával nézegetett kifelé, pláne a piros lámpánál, mikor a mellettünk álló autókból mutogattak rá!:-)) Na ugye, hogy ugye.... ő is utazik!!!:-)))
Gyönyörű idő volt már, melegedett és sütött a nap. A kis utcában, ahol a tesómék laknak, a népek többsége a kertben kotorászott, amikor megérkezett személyünkben a Magyar Nemzeti Cirkusz utazó szekciója. A bennfentesek tudni vélték, hogy a fiatalokhoz ( a testvérem 16 évvel fiatalabb nálam) érkező szegény betegeket most engedték ki az intézetből, ide fognak költözni és a madár azért van velük, mert ha rájuk jön a dühöngés, myugtatólag hat a vidám madárfütty!!!!:-))
Kikászmálódtunk és megindultunk befelé, pechünkre mami ment elöl, ezért inkább hasonlítottunk egy szomjhalál előtt álló karaván vonszolódós menetére, mint vidám családlátogatásra.:-))) Elöl én, az egyik kezemmel mamit vezettem, másikba táska és kalitka, letakarva törölközővel, mintha valami szörnyszülöttet cipelnék, mögöttem papa kosárral és szatyrokkal felszerelve és a végén a tesom egy nagy marha 8 literes fazekat cipelve, amiben finom tárkonyos, tejszínes ragulevest vittünk nekik. No azért csak bejutottunk és mindenki elfoglalta a helyét.
Csibészke természetesen Enikő asztalára cuccolt kalitostul és ott örültek egymásnak. Eninek van két gumipapagája, érdekes módon mindkettőt Csibinek hívják (ki érti ezt???:-))) ) azonkívül meg azzal szórakoztatja a szüleit, hogy az esti fürdésnél a kis zöld szappanját felragassza a vállára és közli velük, hogy Csibi odaült és beszélgetnek ( ezt honnan vette???? biztos van valami bolond nénikéje, akitől ilyeneket látott!!!:-)) ) Szóval előadta Csibinek az egész repertoárt, amit a bölcsiben tanult, a madárka pedig nagy figyelemmel hallgatta, néha közbecsipogott.
Én kimentem a konyhába az ebédkészítésnél segédkezni, a sógornőmet meg beküldtem, pihenjen kicsit én már talán rutinosabb vagyok.
Aztán megyek be, a sógornőm holtra váltan takargatja Csibit egy nagy törcsivel, Eni meg a rózsaszín esernyőjével játszik. Kérdem: Mi baj???? "Hát Eni kinyitotta az esernyőt és Csib úgy megijedt tőle, hogy elkezdett repkedni kitárt szárnyakkal meg hangosan csipogni!!!!" Mondom neki, ne takarja, mutassa má azt a madarat, nem ollan ijedős ő!!!! Hát képzeljétek, levette a törölközőt, oszt Csibi éppen csukafejest készült ugrani a kis vizestáljába, szárnya kitárva és vadul fujta a fs vizidalát. Hát olyan röhögés jött rám, mondtam, nyugodtan vegyük le a törcsit róla, ha ő meg akar fürödni a tálba, akkor meg is fog, nem zavartatja magát. No meg is fürdött, úszott minden, ahogyan a pici tálba megpróbálta belegyugdosni a különféle testrészeit!!!:-)))
Megebédeltünk, mindnyájan kinn voltunk a konyhába, hát hallom, Csib hív a szobából, nem akart egyedül lenni. Fogtam hát, oszt kalitostul kivittem és letettem a konyhába a földre én meg a kis samedlire odaültem mellé. Látom, nézeget felfelé rám, olyan neizéjjjmááávegyélkiegykicsit fejjel. Persze, hogy nem tudtam megállni, kinyitottam az ajtót, már mászott is a karomon a nyakamig, hiába na, így vagyunk mi, mint a zsák meg a foltja!!!!:-))) Aztán átültünk a jó kis kényelmes karosszékbe és már dugta is a kis buksiját a kezem alá, hogy simókáljam.:-)
Aztán, mivel a teraszra odasütött a nap és szélvédett is volt, kimentünk egy fél órácskára, csak nézegetett és elégedetten dünnyögött. Megittam kinn a kávémat, beszélgettünk még kicsit és mentünk vissza a lakásba. A többiek újra a konyhába mentek de én gondoltam egyet, bementünk a kisszobába és ledöltem egyet szunyálni. Csib meg a vállamon, mint az árnyék és már rá is zendített halkan az altatóra, amit szokott tyutyogni otthon is, ha elalszom mellette és mozdulatlanul, rajtam ülve várja, hogy felébredjek. Általában csak egy fél órát szunyálok ilyenkor, ő meg türelmesen megvárja. Mikor megébredtem, kivittem a közben helyretett kalithoz, bemászott enni-inni, de már nem csuktam be az ajtót, hagytam hogy a belátása szerint jöjjön ki vagy maradjon benn. Kijött és ahogyan a földön ültem rácuccolt a térgyemre és pihengettünk. Aztán lemászott a földre, kiment a konyhába, körülnézett, visszatotyogott és felült a sógornőm ujjára is kicsit barátkozni. Közben Eni még jóízüen aludt a nappalaliban, Rebeka meg kinn a teraszon.
Sajnos, lassan indulnunk kellett, pedig megígértem Eninek, hogy készítek róla egy képet Csibivel a vállán, de sajnos ez már legközelebbre maradt. Összecuccoltunk, felpakoltuk a halom motyónkat és ahogy jöttünk, mentünk is haza.
Elfáradhatott a kis büdösbogár is, mert mikor hazaértünk, egy fél óra múlva már a játszótéren szunyókált, ezért aztán gyorsan el is vittem alunni!!!!
Gyönyörű nap volt, felhívtam Kygát és beszámoltam mindenről. Aztán azt mondtam neki: Nagyon remélem, hogy két madárral a vállamon is ennyire jól fogjuk magunkat érezni együtt!
Mire ő: "Biztosan!!!":-)) Hiszen ismeritek a régi mondást: Két sapis dupla élvezet!!!!:-)))))
A képek felül vannak, még ki kell kísérlezetnem, hogyan tudom a helyére tenni a szövegben, hát most csak így tudjátok megnézni!!!:-))))






























































3 megjegyzés:

  1. Kedves Mizoka!

    Most olvastam ezt a bejegyzést. Nagyon tetszett mintha én is ott lettem volna Veletek. Azt szeretném kérdezni, hogy Csibivel hogyan tudsz kimenni a kertbe, hogy nem repül el? Meg van vágva a szárnya? Hogyan van ez? Te vágod vagy hozzáértő kell hozzá? Vagy olyan okos, hogy egyébként sem repülne el?
    Puszi!
    Vkatka

    VálaszTörlés
  2. Meg van vágva a szárnya. Ezt igaziból azért kell, mert nem azért repülhet el, mert nem okos vagy ilyesmi, hanem megijed, felreppen, alákap a szél, feljebb viszi és onnan már nem talál vissza. Ez a veszélyes. Egyébként ahogyan a másik blogban is olvashatod, a fs nem egy Grippen, nem is repül jól ezért különösebben nem is viseli meg.
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. köszönöm a gyors választ:) Nagyon irigyellek ezért, hogy szabadban is nyugodtan szabadon lehet...

    VálaszTörlés