Hétvégi krónika

No gyorsan, két vegyesfeladás között blogoljunk kicsit!:-))) Most megint későn érek este, akkor biztosan nem írok már mert inkább Csibizek. Várja már nagyon, hogy mikor nyílik az ajtó és már ugrik is a kezemre, aztán irány lefelé.

Na csak szép sorban:

Péntek: a szokásos helyen a szokásos időben teljesen a hely szellemének hatása alatt, nem tudom megunni, igaz nem is akarom, imádok ott lenni!!:-))) És a hatalmas grácia, Regina nemcsak azt engedte meg, hogy a búbját megpusziljam, hanem kegyesen elvette tőlem a pogácsát is amivel kínáltam. Aztán olyan finoman ette meg, hogy minden papesznak leckét kéne venni tőle: morzsa nélkül, nem tele szájjal és úgy, hogy kétoldalon potyogjon kifelé a maradék a szájából. Hát az én kisdisznóm az konkrétan így eszi és a tetejében időnként ráz is egyet a fején, amitől a kaja (és főleg a gyümölcs meg a joghurt) a szélrózsa minden irányában elrepül....szörnyen eszik, mint a gyesznó!!:-))) Na szóval elfogadta a pogit, mikor másodszor kínáltam, már vacillált, hogy odacsapjon vagy elvegye, ezért aztán nem nagyon forszíroztam a dolgot tovább, ne legyünk telhetetlenek, ez is nagy csoda, hogy má eddig eljutottunk!!!:-) Nem az a barátkozós típus, ez is nagy szó, hogy nem a gerincemet csapolgatná!!!!!!:-)))

Szombat: Freee, freee egész nap!!!!:-)) Már reggel lecipeltem a hülye kalitot, hát szegény derekam mindig kiakad tőle. Nem annyira nehéz, csak magas és idiótán tudom csak megfogni, azért aztán kétszer olyan nehéznek tűnik, mint amennyi. Sajnos a felső ülőrudat úgy eltettem, (persze azért hogy ne tűnjön el) hogy eltünt. Most aztán nem tudtam kinyitni, lenyitottam hát az ajtót, ami egy kicsi lánccal úgy működik mint a várak csapóhídja és akkor ott el tud ücsörögni a bandita. Naná, a szájában egy nagy mogyoróval, aminek minden héjdarabját dicséretes buzgalommal leszórja a földre, ahol Dániel áll szájtátva és mint a cethal, igyekszik elnyelni minden falatot, aztán meg fintorogva kiköpködni, hogy hát ez nem is rendes kaja... közben Csibi szeme jár, mint a bagzó macskáé és azt lesi, hogy látom-é hogy ő mit művel!!! Hát látom, meg is dícsérem fennhangon emlegetve azt az édes jó őspapagájt akinek leszármazottja itt próbálkozik, hogy a béketűrésemből kihozzon. Mert persze mindezt porszívózás után cselekszi és a végén még a tollas kis valagát is kitolja a hídról és putttttttty....... remélem értitek!!:-)

És rossz, mint az ördögök öregapja, nem tudom letenni, csőrrel, körömmel kapaszkodik az ujjaimba, annyira boldog, hogy mi ...most..... és együtt.....!! Szegénynek hétközben nem sok része volt bennem, szinte minden nap későn értem. És lerágja tövig az ujjaimat, belefexik a tenyerembe és akkor a hasát köll birizgálni, ő meg mint a hanyattmacska a két kis lábával kalimpálva igyexik elfogni az ujjaimat és akkor kezdődik az ujjrágás, aztán felpattan, kicsit a fülemet rágicsálja, a hajamat kurkássza, szóval ez eltart órákig! Hja, hogy takarítani....???, majd megcsinyájjuk azt is, nem hajt a tatár, ami jár az jár... neki is!Azért többször is betettem a kalitba, hogy ott is játszon kicsit, de aztán ahogyan rámnézett és leste, hogy mikor megyek arra, csak megszántam megint és újra kivettem. Szóval nagyon jó volt, nem is jó, egyenesen istenien éreztük magunkat!!! Aztán ahogyan csengetnek és odamegyek, hogy kinézzek az ajtón, ő meg ül a vállamon és ahogyan én hajolok kifelé, megnézni az érkezőt, ő is úgy hajol velem, mert neki persze mindent látni kell. Aztán lenn a mosókonyhában, míg teregetek, őt is felakasztom a fregolira, addig ott hol egy hol kétlábbal lóg és nézi hogy mit csinálok meg a fregolin ringatózik!!:-)) Nem is tudja más, milyen isteni dolgok ezek, csak aki megtapasztalta. Este aztán viszonylag korán szunya neki, mert egész nap tombolt!!!:-)))

Vasárnap: Jól kipihenve ébredünk, míg kiszédelgek a fürdőbe, mizopapa már hozza is ki a konyhába őfelségét, hogy elintézze a reggeli dínokaxit, aztán meg nekiállnak békességesen Túró Rudit falni. Én meg betöltöm a reggeli kávét, fogom ezt a denevérivadékot és megyünk fürödni. Igyekezni kell, egy kedves fórumos barátunk anyukájához készülünk és megígértem, hogy a pestist is visszük magunkkal. Aztán benn a fürdőben felteszem a kabin tetejére, én meg lépnék befelé fürödni, mikor megindul felülről, mint az isten ostora és ezerrel elhúzva az orrom elött, már vigyorogva benn ül a kabinban a polc szélén!!!! Anyám... most lesz a művészet megfürödni, nehogy rá cseppenjen a tusfürdő és valami baja legyen tőle! Nem hagy gondolkodási időt, ráugrik a kezemre, ő akar először fürödni, nincs mese, csak a vízsugarak alá teszem a kezem és próbálom, hogy ne verje a hátát, csak simogassa. Elülrül, hátulrul, jobbról, balról megfürdik, nagyokat pislogva a kis bőrős szemeivel, az nála a total ellazulás!!!:-)) Aztán csak ráteszem a szappantartóra és vigyázva, óvatosan, hogy ne érje őt a habfürdőt én is megfürdök kicsavarodott testtel!!! Mikor végzünk, kimászunk a fülkéből, jól megtörölgetem aztán csak bebugyolálom, hogy a feje lóg ki a törülközőből és kiviszem a kalitba száradozni. Már nem kérdés, hogy ki megy el itthonról és ki marad, vizes madarat nem lehet szállítani, annyira nincs jó idő.

Amikor hazaértünk, már lennt hallottam, hogy ordít, mert Katus porszívózik és mint egy igazi sapis vitéz, fontos feladatának tartja túlüvölteni a porszívót, amit nehezen de teljesít is!!:-)

Jó idő volt, főzni sem kellett, a napocska odasütött a teraszra. A jó idő megnyitásaként felcipeltük Csibi kinti ülőrúdját a pincéből és a helyére tettük a teraszon. Most már hivatalosan is itt a tavasz, mehetünk ki a napocskára. Kiültünk, a madarak énekeltek, de valami nagyon bátor galamb közelebb merészkedett, mire jött a vészvijjogás, szegény galamb meg illa berek, ezerrel húzott is el, de nem csak ő, pillanatok alatt kiürült a kert a madaraktól, mert megjött a Vezér. Ő meg szépen süttette magát a nappal, szereti ha a szél borzolja a tollait, ül a vállamon és csak pihizünk. Egészen szorosan odabújik a fülem mellé, halkan mondja a magáét én meg válaszolgatok!!!! Istenem, de jó is így.....:-)) De hát az idő rohan, mennünk kell vendégségbe, felviszem mamihoz meg a hulikhoz. Észre sem vettem, hogy Fruzsi a kis standard tojó fenn ül a kalit tetején, egészen közel, kb. 10 centire Csibitől. De már nem akarja bántani, csak nézegeti, Fruzsi meg szegény kővé dermedve áll. De semmi..

Aztán csak berakom a helyére és elmegyünk.

Este felrohanok érte, kicsit még tv-zünk aztán alvás.

De jó is lenne, ha másnap ismét péntek lehetne és kezdenénk előlről......