Na most akkor váltunk. Az eddigi módszer nem túl jó, sokfelé érdeklődök,a sapis hazájába is levelezek, szeretném a dolgot a legjobban csinálni. Ami nekik a legjobb. Két szívem lett, az egyik Csibié, aki a maga kis bunkó módján közli a szeretetét és ott van Zizi, finom, kedves és szép. Nagyon jó érzés. Csib iszonyúan féltékeny, bár talán nem is rám, inkább a kalitjára.
Eltettem őket egymás mellöl, beszélgettem emberekkel, akik sapist tartanak, nem is akárhogyan és kitárgyaltuk a dolgokat. Zizinek szüksége van rá, hogy a kalitja a számára legbiztonságosabb hely legyen, egy szentély ahol azt csinál amit akar. Csib ott sasolja állandóan, ha megmozdul akkor Csibészke felkenődik a kalitra és villogó szemekkel figyeli. Na ez nem kell!!!! Ezért döntöttem így, persze Kygával megbeszéltem a dolgot. Kb. bő 1 méter lett a két kalit között és szemmel láthatóan mindketten megkönnyebbültek, felszabadultak. Ez egy jó lépés volt!!!
Aztán az etetés. Olyankor Zizit kalitostul kiviszem a konyhába és felteszem az asztalra. Elkészítem a tápot, az első természetesen Csib. Leveszem, kb. 15 centire vagyunk Zizitől, de annyira a kaja lebeg a szeme előtt, hogy ez cseppet sem zavarja, csak a kanál után kapkod. Hogy mit művel!!!!!J Úgy zabál, mint aki életében nem evett, ilyen jót meg depláne nem!!J
200-as nyelvcsapásokkal kebelezi be ami a kanálon van, de még utána sem akarja elengedni! Úgy kell vívni vele, hogy hadd merítsem bele a kis pohárba újra a kanalat. Zizi már annyira nem kéri a tápot, két-három kanállal megeszik és passz. Megbeszéltem Kygával a dolgot, mondtam is, hogy ennek a Csibi gyereknek nagyon sanyarú gyerekkora lehetett, mert mintha mennyei manna lenne a pohárkában, úgy eszi vagy sokan voltak testvérek, oszt nagyon kellett igyekeznie, hogy neki is jusson elég!J Lehet, hogy túl korán választották el, minden esetre Kyga azt mondja, egye nyugodtan ha annyira ízlik neki, nem lesz tőle semmi baja.
Aztán a szokásos, Csib kiül a papához a nappaliba tollászkodni, meg füttyögnek egymásnak, én meg játszogatok kicsit Zizivel. Nagyon aranyosan kezd repdesni, már szinte mindig eltalálja a fejemet. Meg szokogatja, hogy ül a vállamon és jövünk-megyünk a lakásban. Egészen szorosan hozzám símul, nagyon jó érzés!!!
Innen is köszönet azoknak, akik ilyen csodálatos, kedves és szép kismadarat neveltek nekem!!!:-)
Hát ennyit mára, folyt.köv.!!!J
Ugy szeretem olvasni a blogod, es a tobbiek hozzaszolasait is - olyan jo, hogy ilyenek vagytok! Nagyon sok oromot tudtok okozni:)**
VálaszTörlésEn is nagyon szurkolok am Nektek! :)
Puszi:
sipirc:)