Szerda este

Ma szerda este van. Mozgalmas napom volt, talán holnap lesz időm beszámolni róla. Csib már alszik, későn értem, volt már vagy ½ 8 mire megjöttem. Kivettem, játszottunk és a papával bezabált egy brutál méretű banánt, harcolt még az utolsó falatért is. Aztán jött a bújás meg a miegyéb,osztán csak azt vettem észre, hogy bóbiskol a vállamon!
Már csak egy nap és két éjszaka Zizi pipi érkezéséig. Hát, tudjátok, mintha én házasodnék….. Szegény Kygát bombázom baromnál baromabb kérdésekkel, szerintem már ha meghallja a hangom a haja nyílegyenesre felpattan… de türelmes és mindent elmagyaráz még ötvenhatodszor is!!!! No igen, innen ismerszik meg egy barát….. mer mondhatná azt is, hogy kapjam be oszt hagyjam már ezzel a hüle kérdéssel ötödszörre, de nem teszi!!!! Ember a javából!!!!....
És köszönöm Anyámlánya nagyon jókor jött és megértő sorait is!!!!!:-)))

Lehet, kicsit szomorú.........

Persze, nem annak indult. Jól telt az egész nap. Játszottunk, főztünk, sütöttünk..... isteni volt.
Mindig ilyen, kedves csipkedés, harapdálás, aztán meg játék, kicsi bújással, kedveskedéssel. Még hallottam, ahogyan Katus csendesen súgja a barátjának: "Nézd, anyát és Csibit !!!!!!Fantasztikusak!!!:-)))
Szóval, ők már elfogadták a kis banditát. Én meg tervezgettem, hogyan lesz, ha Zizi is hazajön. Megkérdeztem Kygát, hogy mit hová tegyek, elhoztam a kölcsönkalitot, amit majd visszaviszek ha összeszotak és egy kalitban lesznek. Elképzeltem, mikor majd összebújva üldögélnek benn és én nézegetem őket.
Csak ültünk, Csib a vállamon, aztán kibukott belőlem az utóbbi napok aggódása, a félelem, hogy elvesztem Csib szeretét, holott tudom, hogy ők erősen kötődnek az emberhez. Nem tehetek róla, de úgy elkezdtem bőgni, mint az albán szamár. Ültem és csorgott a könnyem, zokogtam.... Csib megdöbbent, sosem sírtam még, nem is vagyok egy ilyen sirdogálós típus. Teljesen ledermedt, szorosan az arcomhoz bújt, aztán lassan megfordult és a csőrével finoman odanyúlt és megkóstolta a könnyeimet. Nyilván fogalma sem volt, hogy mi az, csak érezte, hogy valami nem kerek. Na ettől aztán még jobban rázendítettem........ Aztán mégis összeszedtem magam, szegény papára ráhozom a frászt, ha így meglát....
Ő azonban onnan már nem mozdult rólam, hiába akartam felrakni a játszótérre, akkor felgyalogolt a hátam közepére, hogy ne érjem el.
Tudom, hogy ez a helyes út amin vagyok. Amikor 1/2 10-kor érek haza és ő ébren vár, mert egész nap egyedül volt, akkor mindig tisztán látom ezt, csak aztán most, hogy egy kicsit többet otthon voltam a Húsvét miatt, akkor éreztem úgy, hogy jó ez így, mert ő is olyan boldogan játszogatott, élvezte, hogy együtt vagyunk. De kedden már más világ jön, akárhogyan is bömbölök, ennek így kell lennie. És eltűnik a hasáról az a folt, amit bánatában tépked ki, hogy ennyit egyedül van. Már ezért megéri!!!!!!!!!
Hát ennyit mára!!!

Nagyszombat

Ilyen még nem volt. Együtt mindenki és a kedvenceink is. Rebeka már máskor is volt nálunk, mikor az egész család összegyűlt. Akkor azonban Dánielnek esélye sem volt, hogy szemrevételezze, mert mizo papa mamája erősen elküldte azonnal, ahogyan a babára nézett volna, Csibi meg le sem jöhetett,lévén a család ezen ága antipapagájos.
De ma minden másként alakult. Rebeka szülei elmentek és a kiscsaj velünk, a nagyszüleivel volt. Mikor megérkezett, mélyen aludt, még egy jó darabig. Aztán felébredt, mizo papa szokás szerint megetette és tisztába tette. Aztán vissza a kis kinyithatós babajárókába és csak mosolygott.
Rebeka haláli egy csaj, ha tele a hasa és tiszta a pelenkája, akkor órákig eljátszik a járókában vagy bárhol, ahol van. Most is így alakult, azonban a szülők nem jöttek, már jó késő volt, erősen itt volt Csibészke ideje, mikor le szokott jönni a nappaliba és ennek hangot is adott. Felballagtam hát érte, miután mizopapával meghánytuk-vetettük a dolgot és arra jutottunk, hogy itt az idő, hogy összeismerkedjenekMár előtte is odaültem Rebihez, beszélgettünk és Dániel is úgy érezte, itt az idő egy kis meetingre. Körbeszaglászta a kis járókát, aztán belesett a hálón át, hogy lássa a babát. Az öregúr nagyon gyerekcentrikus, most is vidáman nézegetett befelé, láttuk, hogy ez nem lesz probléma. Aztám ahogyan Rebeka benn feküdt, beszélgettem vele, figyelte a szavaimat és a maga módján, kis kurjantásokkal felelt. Aztán egyszer valaki megbökte a lábamat, Dániel ült előttem vigyázzállásban és a szeme ezt mondta: „Én is itt vagyok!” Az öreg kutya nagyon vágyik a szeretetre, most még jobban, mint korábban és a mancsával böködött, hogy róla azért ne feledkezzek el.Csuda pofa!!!!:-)))
Aztán lehoztam Csibészkét, Rebi pont nyafizott. Csibészke rémülten nézte, minden szál tolla az égnek állt, sosem látott még üvöltő ruhakupacot. Aztán Rebekát kihántoltuk a takaró alól és a kezemre ültettem a madarat. Odavittem egészen a járóka széléig érdeklődve nézte, ha engedtem volna nyilván odamegy és a csőrével megfogja, hogy mi az Isten csudája ez. Rebi pedig ránevetett a színes, sipoló gumimadárra.

Aztán nagyon éhes lett a kiscsajszi és mizopapa sétált vele, míg az anyukája lehűtötte neki a tejet, de a legjobban az tetszett neki, mikor Csibi játszóteréhez vitte és nézhette a színes tollcsomót, aki fel és alá rohangált, mert ő is szívesen nézegette a kislányt.Csib a konyhában volt és papa ott járkált, Dániel meg mint a sumok, elterült a konyhakövön, ne má ő ne lásson mindent, ha a tollas is ott lehet:
A papa megettete és Rebeka félájultan feküdt a karjában, akkor odavittem Csibet és megnézhette a kislányt tetőtől talpig. Aranyosan kárált, aztán elkezdett a kezemmel játszani, hogy hát ő is itt van, róla se feledkezzek el.
Később a fiamék barátai is átjöttek és Csib immár két babával szembesült. Nagyon rendesen viselkedett, csendesen nézegette a lyányokat, eszébe sem jutott ordítani vagy hangoskodni. A másik baba mamája meg is jegyezte, hogy micsoda igazi kis családi madárral találkozott.
Nagyon jó délután volt, szeretem ezt a kis banditát nagyon, annyira tudja, mikor hogyan kell viselkedni!!!!!!!:-))))

Hétvégi krónika

No gyorsan, két vegyesfeladás között blogoljunk kicsit!:-))) Most megint későn érek este, akkor biztosan nem írok már mert inkább Csibizek. Várja már nagyon, hogy mikor nyílik az ajtó és már ugrik is a kezemre, aztán irány lefelé.

Na csak szép sorban:

Péntek: a szokásos helyen a szokásos időben teljesen a hely szellemének hatása alatt, nem tudom megunni, igaz nem is akarom, imádok ott lenni!!:-))) És a hatalmas grácia, Regina nemcsak azt engedte meg, hogy a búbját megpusziljam, hanem kegyesen elvette tőlem a pogácsát is amivel kínáltam. Aztán olyan finoman ette meg, hogy minden papesznak leckét kéne venni tőle: morzsa nélkül, nem tele szájjal és úgy, hogy kétoldalon potyogjon kifelé a maradék a szájából. Hát az én kisdisznóm az konkrétan így eszi és a tetejében időnként ráz is egyet a fején, amitől a kaja (és főleg a gyümölcs meg a joghurt) a szélrózsa minden irányában elrepül....szörnyen eszik, mint a gyesznó!!:-))) Na szóval elfogadta a pogit, mikor másodszor kínáltam, már vacillált, hogy odacsapjon vagy elvegye, ezért aztán nem nagyon forszíroztam a dolgot tovább, ne legyünk telhetetlenek, ez is nagy csoda, hogy má eddig eljutottunk!!!:-) Nem az a barátkozós típus, ez is nagy szó, hogy nem a gerincemet csapolgatná!!!!!!:-)))

Szombat: Freee, freee egész nap!!!!:-)) Már reggel lecipeltem a hülye kalitot, hát szegény derekam mindig kiakad tőle. Nem annyira nehéz, csak magas és idiótán tudom csak megfogni, azért aztán kétszer olyan nehéznek tűnik, mint amennyi. Sajnos a felső ülőrudat úgy eltettem, (persze azért hogy ne tűnjön el) hogy eltünt. Most aztán nem tudtam kinyitni, lenyitottam hát az ajtót, ami egy kicsi lánccal úgy működik mint a várak csapóhídja és akkor ott el tud ücsörögni a bandita. Naná, a szájában egy nagy mogyoróval, aminek minden héjdarabját dicséretes buzgalommal leszórja a földre, ahol Dániel áll szájtátva és mint a cethal, igyekszik elnyelni minden falatot, aztán meg fintorogva kiköpködni, hogy hát ez nem is rendes kaja... közben Csibi szeme jár, mint a bagzó macskáé és azt lesi, hogy látom-é hogy ő mit művel!!! Hát látom, meg is dícsérem fennhangon emlegetve azt az édes jó őspapagájt akinek leszármazottja itt próbálkozik, hogy a béketűrésemből kihozzon. Mert persze mindezt porszívózás után cselekszi és a végén még a tollas kis valagát is kitolja a hídról és putttttttty....... remélem értitek!!:-)

És rossz, mint az ördögök öregapja, nem tudom letenni, csőrrel, körömmel kapaszkodik az ujjaimba, annyira boldog, hogy mi ...most..... és együtt.....!! Szegénynek hétközben nem sok része volt bennem, szinte minden nap későn értem. És lerágja tövig az ujjaimat, belefexik a tenyerembe és akkor a hasát köll birizgálni, ő meg mint a hanyattmacska a két kis lábával kalimpálva igyexik elfogni az ujjaimat és akkor kezdődik az ujjrágás, aztán felpattan, kicsit a fülemet rágicsálja, a hajamat kurkássza, szóval ez eltart órákig! Hja, hogy takarítani....???, majd megcsinyájjuk azt is, nem hajt a tatár, ami jár az jár... neki is!Azért többször is betettem a kalitba, hogy ott is játszon kicsit, de aztán ahogyan rámnézett és leste, hogy mikor megyek arra, csak megszántam megint és újra kivettem. Szóval nagyon jó volt, nem is jó, egyenesen istenien éreztük magunkat!!! Aztán ahogyan csengetnek és odamegyek, hogy kinézzek az ajtón, ő meg ül a vállamon és ahogyan én hajolok kifelé, megnézni az érkezőt, ő is úgy hajol velem, mert neki persze mindent látni kell. Aztán lenn a mosókonyhában, míg teregetek, őt is felakasztom a fregolira, addig ott hol egy hol kétlábbal lóg és nézi hogy mit csinálok meg a fregolin ringatózik!!:-)) Nem is tudja más, milyen isteni dolgok ezek, csak aki megtapasztalta. Este aztán viszonylag korán szunya neki, mert egész nap tombolt!!!:-)))

Vasárnap: Jól kipihenve ébredünk, míg kiszédelgek a fürdőbe, mizopapa már hozza is ki a konyhába őfelségét, hogy elintézze a reggeli dínokaxit, aztán meg nekiállnak békességesen Túró Rudit falni. Én meg betöltöm a reggeli kávét, fogom ezt a denevérivadékot és megyünk fürödni. Igyekezni kell, egy kedves fórumos barátunk anyukájához készülünk és megígértem, hogy a pestist is visszük magunkkal. Aztán benn a fürdőben felteszem a kabin tetejére, én meg lépnék befelé fürödni, mikor megindul felülről, mint az isten ostora és ezerrel elhúzva az orrom elött, már vigyorogva benn ül a kabinban a polc szélén!!!! Anyám... most lesz a művészet megfürödni, nehogy rá cseppenjen a tusfürdő és valami baja legyen tőle! Nem hagy gondolkodási időt, ráugrik a kezemre, ő akar először fürödni, nincs mese, csak a vízsugarak alá teszem a kezem és próbálom, hogy ne verje a hátát, csak simogassa. Elülrül, hátulrul, jobbról, balról megfürdik, nagyokat pislogva a kis bőrős szemeivel, az nála a total ellazulás!!!:-)) Aztán csak ráteszem a szappantartóra és vigyázva, óvatosan, hogy ne érje őt a habfürdőt én is megfürdök kicsavarodott testtel!!! Mikor végzünk, kimászunk a fülkéből, jól megtörölgetem aztán csak bebugyolálom, hogy a feje lóg ki a törülközőből és kiviszem a kalitba száradozni. Már nem kérdés, hogy ki megy el itthonról és ki marad, vizes madarat nem lehet szállítani, annyira nincs jó idő.

Amikor hazaértünk, már lennt hallottam, hogy ordít, mert Katus porszívózik és mint egy igazi sapis vitéz, fontos feladatának tartja túlüvölteni a porszívót, amit nehezen de teljesít is!!:-)

Jó idő volt, főzni sem kellett, a napocska odasütött a teraszra. A jó idő megnyitásaként felcipeltük Csibi kinti ülőrúdját a pincéből és a helyére tettük a teraszon. Most már hivatalosan is itt a tavasz, mehetünk ki a napocskára. Kiültünk, a madarak énekeltek, de valami nagyon bátor galamb közelebb merészkedett, mire jött a vészvijjogás, szegény galamb meg illa berek, ezerrel húzott is el, de nem csak ő, pillanatok alatt kiürült a kert a madaraktól, mert megjött a Vezér. Ő meg szépen süttette magát a nappal, szereti ha a szél borzolja a tollait, ül a vállamon és csak pihizünk. Egészen szorosan odabújik a fülem mellé, halkan mondja a magáét én meg válaszolgatok!!!! Istenem, de jó is így.....:-)) De hát az idő rohan, mennünk kell vendégségbe, felviszem mamihoz meg a hulikhoz. Észre sem vettem, hogy Fruzsi a kis standard tojó fenn ül a kalit tetején, egészen közel, kb. 10 centire Csibitől. De már nem akarja bántani, csak nézegeti, Fruzsi meg szegény kővé dermedve áll. De semmi..

Aztán csak berakom a helyére és elmegyünk.

Este felrohanok érte, kicsit még tv-zünk aztán alvás.

De jó is lenne, ha másnap ismét péntek lehetne és kezdenénk előlről......

Jó hír!!!!!!!!!!!!!:-)

Istenem! Jó hírt kaptam!!!!!!!! Csibi jr eszegeti az almát!!!!!!!!!!!!!!!! Már csak 2 hét és jöhet haza !!!!!!:-DDDD
Nagyon várjuk!!!!!:-)))

Az első tavaszi kaland

Végre valahára kezd eljönni a várva várt tavasz. Nem mintha a telet nem szeretném, persze nem ezt a városi, lucskos, szürke havas borzalmat, hanem ez erdőt szűzfehéren, az etetőben csipegető kismadarakat, a havas csendet. Már a blog olvasók is rebelliskedtek, hogy mért nem írok sűrűbben. Pedig ennek egészen egyszerű oka van, a sok munkán kívül: télen beszorulunk a lakásba, ha otthon vagyok csak békésen éldegéljük az életünket , Csib ül a vállamon, oszt nem mindig történik izgalom vagy vicces szitu, bár én ezeket a csendes napokat is nagyon élvezem a kis ganyéval. De hát azt már annyiszor leírtam, hogy kedves, bújós, hogy bármit lehet vele együtt csinálni, ami nem veszélyes rá, hogy sokszor arra gondolok, biztosan van köztetek olyan, aki arra gyanakszik, hogy előnevem esetleg a Háry!!!:-)))

Na de most, ma úgy döntöttünk, itt van már a jó idő, mehetünk együtt. Hát ez lesz a mai történet képekkel illusztrálva!!!

Szentendrére készültünk reggel, papa, mami meg én. A testvéremék élnek ott egy szép kis családi házban, viszonylag sűrűn látogatjuk őket, egészen pontosan ahogyan az időnk megengedi.

Szinte egyszerre néztünk össze a párommal: mi lesz Csibikével???? No már fogtam is a telefont és hívtam Kygát, hogy "mit gondolsz, lehetne-e......... Csak takard le, amíg beviszed!!!" 15 percbe sem tellett és máris teljes menetfelszerelésben álltunk, hálókalit utazókalittá alakítva, mag, gyümi, répa, játék, fotoapparátus. Meg még a többi egyéb dolog. A kis büdösbogár megdicsőült pofával nézegetett kifelé, pláne a piros lámpánál, mikor a mellettünk álló autókból mutogattak rá!:-)) Na ugye, hogy ugye.... ő is utazik!!!:-)))

Gyönyörű idő volt már, melegedett és sütött a nap. A kis utcában, ahol a tesómék laknak, a népek többsége a kertben kotorászott, amikor megérkezett személyünkben a Magyar Nemzeti Cirkusz utazó szekciója. A bennfentesek tudni vélték, hogy a fiatalokhoz ( a testvérem 16 évvel fiatalabb nálam) érkező szegény betegeket most engedték ki az intézetből, ide fognak költözni és a madár azért van velük, mert ha rájuk jön a dühöngés, myugtatólag hat a vidám madárfütty!!!!:-))

Kikászmálódtunk és megindultunk befelé, pechünkre mami ment elöl, ezért inkább hasonlítottunk egy szomjhalál előtt álló karaván vonszolódós menetére, mint vidám családlátogatásra.:-))) Elöl én, az egyik kezemmel mamit vezettem, másikba táska és kalitka, letakarva törölközővel, mintha valami szörnyszülöttet cipelnék, mögöttem papa kosárral és szatyrokkal felszerelve és a végén a tesom egy nagy marha 8 literes fazekat cipelve, amiben finom tárkonyos, tejszínes ragulevest vittünk nekik. No azért csak bejutottunk és mindenki elfoglalta a helyét.

Csibészke természetesen Enikő asztalára cuccolt kalitostul és ott örültek egymásnak. Eninek van két gumipapagája, érdekes módon mindkettőt Csibinek hívják (ki érti ezt???:-))) ) azonkívül meg azzal szórakoztatja a szüleit, hogy az esti fürdésnél a kis zöld szappanját felragassza a vállára és közli velük, hogy Csibi odaült és beszélgetnek ( ezt honnan vette???? biztos van valami bolond nénikéje, akitől ilyeneket látott!!!:-)) ) Szóval előadta Csibinek az egész repertoárt, amit a bölcsiben tanult, a madárka pedig nagy figyelemmel hallgatta, néha közbecsipogott.

Én kimentem a konyhába az ebédkészítésnél segédkezni, a sógornőmet meg beküldtem, pihenjen kicsit én már talán rutinosabb vagyok.

Aztán megyek be, a sógornőm holtra váltan takargatja Csibit egy nagy törcsivel, Eni meg a rózsaszín esernyőjével játszik. Kérdem: Mi baj???? "Hát Eni kinyitotta az esernyőt és Csib úgy megijedt tőle, hogy elkezdett repkedni kitárt szárnyakkal meg hangosan csipogni!!!!" Mondom neki, ne takarja, mutassa má azt a madarat, nem ollan ijedős ő!!!! Hát képzeljétek, levette a törölközőt, oszt Csibi éppen csukafejest készült ugrani a kis vizestáljába, szárnya kitárva és vadul fujta a fs vizidalát. Hát olyan röhögés jött rám, mondtam, nyugodtan vegyük le a törcsit róla, ha ő meg akar fürödni a tálba, akkor meg is fog, nem zavartatja magát. No meg is fürdött, úszott minden, ahogyan a pici tálba megpróbálta belegyugdosni a különféle testrészeit!!!:-)))

Megebédeltünk, mindnyájan kinn voltunk a konyhába, hát hallom, Csib hív a szobából, nem akart egyedül lenni. Fogtam hát, oszt kalitostul kivittem és letettem a konyhába a földre én meg a kis samedlire odaültem mellé. Látom, nézeget felfelé rám, olyan neizéjjjmááávegyélkiegykicsit fejjel. Persze, hogy nem tudtam megállni, kinyitottam az ajtót, már mászott is a karomon a nyakamig, hiába na, így vagyunk mi, mint a zsák meg a foltja!!!!:-))) Aztán átültünk a jó kis kényelmes karosszékbe és már dugta is a kis buksiját a kezem alá, hogy simókáljam.:-)

Aztán, mivel a teraszra odasütött a nap és szélvédett is volt, kimentünk egy fél órácskára, csak nézegetett és elégedetten dünnyögött. Megittam kinn a kávémat, beszélgettünk még kicsit és mentünk vissza a lakásba. A többiek újra a konyhába mentek de én gondoltam egyet, bementünk a kisszobába és ledöltem egyet szunyálni. Csib meg a vállamon, mint az árnyék és már rá is zendített halkan az altatóra, amit szokott tyutyogni otthon is, ha elalszom mellette és mozdulatlanul, rajtam ülve várja, hogy felébredjek. Általában csak egy fél órát szunyálok ilyenkor, ő meg türelmesen megvárja. Mikor megébredtem, kivittem a közben helyretett kalithoz, bemászott enni-inni, de már nem csuktam be az ajtót, hagytam hogy a belátása szerint jöjjön ki vagy maradjon benn. Kijött és ahogyan a földön ültem rácuccolt a térgyemre és pihengettünk. Aztán lemászott a földre, kiment a konyhába, körülnézett, visszatotyogott és felült a sógornőm ujjára is kicsit barátkozni. Közben Eni még jóízüen aludt a nappalaliban, Rebeka meg kinn a teraszon.

Sajnos, lassan indulnunk kellett, pedig megígértem Eninek, hogy készítek róla egy képet Csibivel a vállán, de sajnos ez már legközelebbre maradt. Összecuccoltunk, felpakoltuk a halom motyónkat és ahogy jöttünk, mentünk is haza.

Elfáradhatott a kis büdösbogár is, mert mikor hazaértünk, egy fél óra múlva már a játszótéren szunyókált, ezért aztán gyorsan el is vittem alunni!!!!

Gyönyörű nap volt, felhívtam Kygát és beszámoltam mindenről. Aztán azt mondtam neki: Nagyon remélem, hogy két madárral a vállamon is ennyire jól fogjuk magunkat érezni együtt!

Mire ő: "Biztosan!!!":-)) Hiszen ismeritek a régi mondást: Két sapis dupla élvezet!!!!:-)))))

A képek felül vannak, még ki kell kísérlezetnem, hogyan tudom a helyére tenni a szövegben, hát most csak így tudjátok megnézni!!!:-))))

Pesinek, csak ma csak most!!!!!:-)))

Szóval az úgy volt, hogy mikor csak hulijaim meg törpéim voltak, már akkor is evett a fene erősen egy nagyobb madárért. Nem a huli volt snassz, hanem arra vágytam, hogy legyen egy nagyobb madaram. Szájtátva hallgattam a történeteket az ilyen madarakról. Na aztán beláttam,hogy azért nekem meg az én életvitelemnek ez túl nagy falat, de a sóvárgás megmaradt. Abban az időben kerültem el először Kygához, a Cicussal voltunk ott és hát én teljesen meg baromira meg nagyon............. Nemcsak a hely szelleme, hanem a gazdáéké is, meg még a többi hozzá..... Aztán volt még tali és akkor jött ez a Csibi gyerek. Először látott, feltelepedett az ujjamra, mintha mindig ott ült volna, nézegette a gyönyörű szemeivel..... na ott én teljesen.... meleg volt az ujja, barátságos a tekintete...... jajjjjj elvesztem!!!!:-)))
Remegett a térgyem, mikor haza értünk, hogy majd mit rontok el, hogyan leszen. Aztán kezdtünk összeszokni, ő meg én. A sapis nem könnyű természet, néha forrófejű és hörcsög. Csib is ilyen, mért pont ő lenne más, hiszen őt is fs keltette. Aztán egy barátom, Bout, tanácsokat adott, meg Kyga is segített. Nem húztam el az ujjamat ha rákapott, hanem ha fájt is kicsit, akkor is ott hagytam, ahogyan ráfogott, azzal a mozdulattal odahúztam a számhoz, megpuszilgattam és megdícsérgettem vagy csak mondtam neki, hogy "Ne csípj te büdösgenyó"!:-)))) Na most attól, hogy nem vonyítottam ,megzavarodott, mivel alaptermészetből nyugodt vagyok, látta hogy a dolog nem is izgat nagyon, hát abbahagyta. Szerintem, ahogyan most látom, minden papesz megpóbálja és ha nincs rá vevő akkor szépen abba is hagyja.Az egyetlen nagyon durva harapása az volt, mikor Te is ott voltál. Hát nem cifrázom, az qrvára fájt!!!!!!!!!!!!!!!!!! Soha ilyen sem előtte, sem utána!!!!!!!!!! Ha nagyon durva volt, betettem a kalitba és ott hagytam cirka 10 percet egyedül "gondolkodni", talán ez alatt az idő altt 3x vagy 4x, de ez elég volt, hogy megtanulja, mi a rend. Aztán már később elég volt csak rászólnom erélyesen és felemelni az ujjamat. Mára eljutottunk odáig, hogy felemelem az ujjamat és tudja, hogy nagggyon gyorsan be kő fejezni az akciót!!!! Ez azt hiszem, azért is van,mert nagyon egy húron pendülünk. Meg talán ez a Sors adománya, hogy mi összetalálkoztunk. Szóval Lolcsit lehet hogy nem állítaná meg az én felemelt ujjam, de Csib tudja hogy itt a határ és ne tovább. Nem ismerem a kékhomlokút, csak csodálom, hogy milyen okos és gyönyörű!!!:-) Én Csibivel élek együtt és ez mindkettőnknek nagyon szeretetteljes és baráti. Mégis most úgy gondolom, hogy módom van megadni a legnagyobb dolgot a szeretett madárnak, amit adhatok, hogy párja legyen,. Nem lesz ez egyszerű, rá kell vezessem, hogy nem én vagyok az ő társa, hanem a kismadár, aki mellé költözik. És meg vagyok győződve, hogy ez a legnagyobb adomány, amit kaphat madár. Szerencsés vagyok, mert a sapis olyan faj, aki akkor is ragaszkodik a gazdájához, ha párja van.
Már nagyon várom, hogy a két vállamon egy-egy sapis üljön és azt is kommentálom majd nektek!!!!:-)))) Az, hogy most ritkábban írok, főképpen abból ered, hogy későn érek és akkor Csib az első!!! De ez abszolut érthető minden gazda számára!!!!:-))))))