2009. január 14., szerda

Eddig soha nem mertem csíráztatni. Egyrészt elrémített amit a Galambászkuckó honlapján olvastam, hogy ti. van a csíráztatásnak olyan szakasza, amikor mérgező anyagok szabadulnak fel és az a madár halálához is vezethet, másrészt meg a csíráztatni való magok a Kuckóban már csak nagy kiszerelésben kaphatóak. Mi a fenét csináljak én 25 kg maggal?? Aztán elmentem a kedvenc bioboltomba, ott szoktam venni az enyémeknek csírát, többnyire mungobabot, mert azt igen szeretik. Én is eszem belőle, így hát eloszlik az a kis csomag négyünk között. Quinoa-t vettem nekik és barnarizst vadrizzsel, ezeket imádják. És akkor belém bújt az ördög és megkérdeztem a nőcit, hogy van-é neki bio csíráztatnivalója. Volt. Vettem búzát, kölest és zabot. Aztán kiástam otthon a csíráztató tálakat és szépen megcsináltam, ahogy kell. Ez volt vasárnap, 12 órát áztattam, aztán áttettem a tálikóba és reggel, este jól leöblítettem. Tegnap este láttam, hogy a magocskákból bújik kifelé a kicsi csíra. Na és akkor jött a puding próbája!!!:-))) Hát Sámson, mint az éhező núbiai papagájok, úgy vetette rá magát. Amíg egy szemecske volt a tálkában, fel sem emelte a fejét. Aztán nagy elégedett képet vágva motyogott valamit, biztos megköszönte!!! Csibiék nem igazán ugrottak rá, de lehet hogy csak azért, mert már felültek a felső rúdra és bóbiskolni kezdtek. Kicsit odavettem Sámit magamhoz, aztán beütött az istennyila! Egy fél óra alatt annyira rosszul lettem, hogy hangosan vacogott a fogam, menni is alig bírtam, éreztem hogy muszáj bedőlni az ágyba, míg bírok menni. Gyorsan betettem a kölkeket a helyükre, tuti ami tuti, ők már rendben voltak. Kivánszorogtam valami lázcsillapítóért és bezuhantam az ágyba. El is alhattam, oszt arra ébredtem, hogy megjöttek a többiek és Katus az arcomat simogatja. Aztán hozott egy tányér húslevest (amit akkor főztem, mikor hazaértem és pont neki, mert tudtam, hogy későn jön és gondoltam hogy nagyon jól fog esni az átfagyott mindenének az a kis meleg leveske) Bevettem még egy gyógyszert és aztán úgy elaludtam, hogy reggel 5-kor ébresztett Dániel, mert nem szólt a telefonom, de ő tudja hogy én akkor kelek. Szóval azért csuda, ahogy nálunk a dolgok működnek!!!!! Ha elfelejtem felhúzni az ébresztőmet, hát a kutya gondoskodik róla, nehogy elaludjak!!!!!!:-))))) Tök jó!!!!!!!!!!!!:-))
Muszáj bemennem, mára két megbeszélésem is van, már nem tudom lemondani őket!! Francba..!! Gyorsan kitisztítottam Csibiék kalitját, összevágtam az almás-kiwis-répás zöldségüket oszt hoztam is ki őket, hogy menjenek a helyükre. Az egy olyan vicces dolog, kihozom őket reggel, mindhárom a kezemen ül, aztán felteszem őket a játszótérre, hogy jöjjön a nagy, elementáris erejű dinókakszi. Oszt nézegetik ott egymást jó kis begyógyult szemekkel, hogy na ki kezdi...???!! Aztán többnyire Csibészke egy halk sóhaj kiséretében könnyít magán, utána Zizi is, végük a bébibogyó következik, a többiek már sürgetően néznek rá, hogy "mi van mááá, szorulásod van???..", ő viszont nem néz sem jobbra sem balra, csak mereven maga elé, erősen összeszorítva a csőrét, összpontosít a nagy feadatra, hogy kipréselje magából, de valamiért az ővé egészen kulturált, picike adag...:-))) Aztán ki-ki bemegy a helyére és indul a nap!!!:-))

Na hát ennyi, nem tudom, mennyire leszek ma szarul, ha nem írok, akkor valszeg nagyon...... !!

3 megjegyzés:

  1. Jobbulást és siess haza még mielőtt odaér a korcsolyapálya!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm!!!

    Majd a papa jön értem!!!! Holnap lesz izgalmas, mert a mamival kell Ócsára mennem,bár ha csúszik az út akkor kihagyom!!!!:-))

    VálaszTörlés