Állandóan bennem motoszkál a gondolat, hogy kéne csinálni egy blogot a nemesről is, hasonlót ahhoz, amit a feketesapkásról csináltam. Végül is csak összehoztam, nem túl hosszú, de akit érdekelnek a sapisok, ott olvashat róluk pár dolgot. Indulásnak azért elég. Hát valami ilyesmit kéne a nemesről is csinálni, bár szomorúan tapasztalom, hogy méltatlanul háttérbe szorulnak, nagyon kevesen tartják, pedig igazán élhető vele az élet. Ott van mindjárt Csofi, aki Ricsivel él. Jönnek a barátok, Csofi mindegyikre rátelepszik, az idegenekkel is roppant barátságosan viselkedik. Kifejezetten szereti, ha vendégek vannak náluk. Nem üvölt napszámra, nem csípked, viszont elfoglalja magát, ha Ricsi nem ér rá vagy dolgozik. Nem tudom, majd még rágódok egy kicsit rajta, aztán hajrá...!!!!!!!!!!!!!!!!:-))))
Kicsit közelebb jutottam Sámson alfajához. Kizárásos alapon nézve a következőket állapítottuk meg:
- nem lehet új-guineai, mert azoknak a csőre már egészen fiatal korában sárga, Sámsoné fekete volt,
- nem lehet vosmaeri (Halmahera) mert azoknak a zöld színükbe sárga foltok vannak, Sámi tiszta spenótzöld,
- elvileg queenslandi sem lehet, mert ahhoz túl kicsi,
- a többi alfaj nagyon ritka, valószínűtlen, hogy azokból keveredett volna ide egy,
- marad a salamon-szigeteki, méretre, színre, alakra megfelel Sámson a leírásnak!!!:-)
Gyorsan telnek a napok, alig várjuk már hogy kicsit süssön a nap, jöjjön a tavasz!!! Este, mikor hazaérek már csak velük foglalkozom, ők az elsők. Egész nap várják, hogy belépjek az ajtón és jöhessenek ki. Bár az az igazság, hogy ha papa korábban hazaér, azonnal kinyitja a kalitajtókat és mindenki jöhet kifelé játszogatni.
Ahogyan egyre több és több időt töltünk négyesben, egyre jobban látszik a különbség a három madár természetében.
Csibészke, hát ő a legkülönlegesebb. Senkitől és semmitől nem fél, mindenkihez boldogan odamegy, felül az ujjára és vidáman nézegeti. Kifejezetten szereti a fiatal csajszikat, ha meglátja Katus barátnőit, hát nem lehet bírni vele, annyira menne hozzájuk. Nem csípne meg még véletlenül sem. Sőt, ha Zizi durvábban fog és kicsit nyakon csapom érte, szinte biztos, hogy Csibitől is azonnal kap egy kokit!!!:-)) A szárnya teljesen kinőtt, mégis érdekes módon alig-alig repül, csak ha végképp el akar jutni valahová és hiába ordít, senki nem viszi át. Ez egy érdekes dolog, már talán írtam is erről. A múltkor a Parrotlanden volt egy bejegyzés erről, amit igen ideillőnek éreztem:
"A repülés élménye csak a mi számunkra élmény, akik nem tudunk repülni. Szép látvány a jákó repülés közben? Hát meglehet. Láttál már sast? Az viszont tényleg gyönyörű. Namármost egy sas, ha megkapja a mindennapi betevőt, soha nem fog önszántából repkedni (pláne nem több száz méter magasan keringeni), legfeljebb egyik pihenőhejéről a másikig. A papagájok mozgékonyabbak, de én pl. nem tudom rávenni a tritonomat, hogy berepülje a lakást, mivel elég esetlen a nagy szárnyaival, így inkább üvőlt, hogyha valahová el akar jutni. Mi meg odavisszük. :-) K. Lorenz madarai is gyakran elkallódtak, ha végigolvasod azt az ominózus könyvet, melyre mindenki hivatkozik, akkor abból kiderül. A Salamon király gyűrűje egyébként kifejezetten gyerekkönyvnek íródott, a kiadó unszolására készült el, de lassan kezdem azt gondolni erről az amúgy fantasztikus könyvről, hogy többet árt, mint használ.." (Don)
Sok igazság van ebben. Amikor még Csib tudott repülni, akkor sem tapasztaltam, hogy csak úgy repked a maga örömére. Most sem teszi, inkább csak akkor, ha pl. valami olyasmit lát a konyhaasztalon, amit igen szeret, na akkor erőt vesz magán és odarepül, hogy ráraboljon!!!:-))
Végtelenül jóindulatú és barátságos kismadár. Most, amikor tomboltak a hormonok, minden különösebb macera és verekedés nélkül túléltük Zizike már más tészta. Még mindig kajla, idétlen és nagyon-nagyon édes. Nem képes még olyan finoman fogni, mint Csib. Sokszor megérzem, ha ráfog a kezemre, bár sosem sebez meg. Inkább az éles csőre sérti fel az ujjaimat és így lesznek apró sebek a kezemen, de mostanában például egy sincs. Neki én vagyok mindene, sosem vagy csak nagyon nehezen megy oda idegenekhez, igaziból már nem is nagyon próbálkozom vele. Azt remélem, hogy ahogyan idősödik megjön majd a bátorsága. Nem halk madárka, konkrétan ő a fő üvöltöző, de már rájöttem, hogy azért ordít, hogy a vállamra mászhasson és jöhessen velem mindenhová.:-)) Mindenhol és mindennel el tud játszani, akár órákig is. Emellett pedig szerintem gyönyörű kis nőies feje van, Csibi mellett határozottan látszik, hogy ő a tojó és nem csak azért, mert lényegesen kisebb.
És végül de nem utoljára Sámsonbéjjjbi! Hihetetlenül jó természetű, kedves és ragaszkodó. Nem hangos, bár már eltanulta Csibiéktől, hogy ha porszívót lát és hall, akkor neki is énekelhetnékje támad. Ilyenkor a 3 madár egyszerre üvölt, akinek egy kis fantáziája van, könnyen elképzeli, hogy pillanatok alatt végzek a porszívózással!!:-))) Egyébként sosem hangos, imád magában beszélgetni, amikor úgy gondolja, hogy senki sem látja. Mostanában esténként zenét hallgatunk és sokszor látom, hogy próbál ő is énekelni, én meg persze bíztatom. Nagyon jó kismadár, egész nap eljátszik a kalitjában, sokszor még ha kinyitom az ajtót akkor is játszik egy sort és csak utána indul kifelé. Ő az egyetlen, akinek a kalitajtaja állandóan nyitva van, ha otthon vagyunk. A sapisokét nem lehet nyitva hagyni, mert ők olyan kis torpedórombolók, jaj annak ami a csőrük elé kerül. A múlt héten elaludtam, Csibiék kinyitották az ajtót, kimásztak és felaprogattak mindent, ami a csőrük elé került!! Szerencsére csak újságok voltak elöl!! Mikor végeztek mindennel, Csib felkeltett.....:-)) Szóval Sámi természete minden papeszos álma. Hihetetlenül okos és intelligens, elég csak rászólni, rögtön tudja, hogy valami rosszat csinált. Néha persze ő is megbokrosodik vagy csak szeretne kicsit maga lenni, ilyenkor morog mint egy kutya, én meg szépen visszateszem a kalitjára , ha elunta akkor lerepül a földre, odagyalogol hozzám és ráül a papucsomra, akkor tudom, azt szeretné ha felvenném és a vállamon ülve jön velem mindenhová.
Sokszor motyorászik már magában, remélem, egyszer majd meg is szólal. Mindent elmagyarázok neki, mint a kisgyerekeknek. Imádom, mikor szembe fordul velem és olyan kis okosan belenéz a szemembe egészen közelről, olyankor mintha olvasni akarna a gondolataimban!!!:-) És hát este, ahogyan bevackol a nyakam alá, csak valahol hozzám érhessen és végig alussza a filmet, na az valami nagyon jó érzés!!! A puha, meleg kis teste egészen hozzám simul vagy az arcomhoz bújik és úgy üldögél a vállamon!! Esténként együtt gyümölcsözünk, mostanában a mangora kaptunk rá, imádja ő is. Általában mindent megeszik, amit csak kap és nem válogatós. Azért az egzotikus gyümölcsöket mindenek felett előnyben részesíti és fő kedvence a sajt.
Valahogyan kiegészítik egymást, nagyon jó érzés velük élni!!!!!!!!!!:-))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése