Ez egy tollas blog .......................

Na ettől a pillanattól valamiféle vészhelyzet lép életbe. Melinda, a menyem lassan belép a terhesség utolsó hónapjába. A hasa eszméletlen méreteket ölt, mint aki legalább két dinnyét nyelt le és szépen vándorol lefelé, hozzáteszem hogy még a dereka is fájogat néha, tipikusan úgy, ahogyan akkor fáj, ha a medence tágulni kezd. Nem egy nyafogós lány, de most bizony egyre nehezebben tud mozogni, lassabban és tegyük hozzá, egy 20 hónapos baba lóg rajta napszámra. Melinda olyan igazi anyuka, hihetetlen türelemmel és szeretettel foglalkozik Rebekával, most mégis úgy érzem oda kell hatnom. Hogy hová??? Hát hogy kicsit többet pihenjen, ne a gyerek után rohangáljon, szóval kíméljük őt ahol tudjuk. Tegnap a papával meg is beszéltük a dolgot és a kezünkbe vettük az irányítást. Hétvégén Rebeka mindkét napot nálunk fogja tölteni, hadd pihenjen az anyukája. És hogy még véletlenül se jusson eszébe otthon sürögni-forogni, ezért a másik babának előkészített 2 zsákot is elhozzuk, kimosom és kivasalom, aztán bekerül a szekrénykébe és várja a gazdáját. Remélem, kicsit azért jobb idő lesz, majd kimegyünk homokozni is a teraszra, oda aztán kijöhet a két ganaj papagáj is és rendetlenkedhetnek a kalitjaikban. Oda akarom kiteregetni a kisruhákat is, hamar megszárad és amíg Rebeka alszik ebéd után addig be is vasalom. És ettől a héttől én főzők rájuk, majd szépen elviszik a kajákat haza és akkor azzal sem leszen gond. Megy ez a dolog, csak ki kell találni, hogyan legyen!!!!