2010. február 22., hétfő

Itt a tavasz!!!!!!

Hétágra sütött a nap vasárnap. Szombaton már déltől egyedül voltak, ezért aztán a vasárnapi kalittakarítós-játszós időt kissé meghosszabbítottam. Olyan jó napsütés volt, hogy még a függönyt is elhúztam, hadd süssön rájuk a napocska. Aztán a fürdőből hamar kihoztam a kis ülőrudat, amin Sámi szokott fürödni és feltettem az ablakpárkányra. Csibészke vidáman ráugrott és figyelte a vadmadarakat, akik az etetőknél eszegettek, repkedtek. Bubit is oda akartam tenni, de valahogyan megijedt, nem ment Csib mellé, inkább a nyakamba ült és onnan lesegetett kifelé, mikor oda akartam tenni, lemászott a hátam közepéhez, onnan tuti nem tudom elvenni!:-)))) Addig Sámi a kalitja tetején lévő kiülőn mókolt. Később cseréltek, Sámi ment az ablakba és a kicsik a kalitjuk tetejére. Isteni idő volt. Már reggel kitettem Mózes nagykalitját a garázs elé, jól lesikáltam, letörölgettem, aztán némi huzavonával felvittük papával. Takarítás után be is állítottam. Kis túlzással most olyan a háló, mint az éjjeli menedékhely. Papa, aki éjjel felkelt valami hokimeccset nézni, neki is rongyolt a sötétben, a kalit meg úgy csörgött, mintha a Bádogember járőrözött volna a szobában. Hát csak felültem az ágyban, oszt úgy röhögtünk Lacival, hogy meg kell ezt még szokni, egyre többen leszünk benn. A srácok csak lestek, mi ez az új cucc a szobában. Ma reggel aztán Sámson már nem bírt a kiváncsiságával és rárepült, hogy megvizsgálgassa, mi is ez. Ült a tetején és a homlokát ráncolgatva nézegette, szemmel láthatóan nem értette. Na majd pénteken........ ha meglátja az új lakót. Egyre feszültebb vagyok, ez most már addig tart, míg Mózes hazajön.
Kimentem a kertbe is, kicsit körülnézni. A fák-bokrok kezdenek rügyezni, a madarak is vidámabban énekelnek. Zizi sírján nem fagyott el az erika, még mindig virágzik...........................
Gombóc lesz a torkomban és nagyon nehéz lesz a szívem ha meglátom, még mindig nagyon sokat gondolok Rá, pedig lassan már egy éve, hogy elment.....................:-( A Sors különös akaratából ennek a kis Bubilánynak a természete egyre jobban kezd rá hasonlítani, ugyanolyan kis darabos, de egyre közelebb enged magához és kezd feltétel nélkül bízni bennem.

Mától pedig indul a visszaszámlálás:


4

3

4 megjegyzés:

  1. :-))))
    Csak küldjetek jó sok pozitív gondolatot!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Ha lehet, még Mózes megérkezésének napján este tegyél fel ide a blogra egy rövid helyzetjelentést, lécci!

    VálaszTörlés
  3. Egyet értek Veled!! Samcikát, Grincikét sem tudom elfelejteni és nem pótolja egyik a másikat. Mindegyik tollas más és más.

    VálaszTörlés