Vasárnap

Vasárnap Kati barátnőm jött hozánk vendégségbe. Úgy is mondhatom, elloptuk otthonról 2 etetés között.:-))) Ebéddel vártam, ő meg hozta magával a papeszpedikür készletet, hogy Csibészke lábait rendbe tegyük, mert iszonyúan meg voltak nőve a körmei. Az új helyüket sem látta még és végül, de nem utolsó sorban Bubival sem találkozott már régóta, hiszen mikor jött volna, éppen kikeltek a sapis babák, ezért aztán a látogatás storno lett. Ősszel járt nálunk utoljára és az a helyzet, hogy meg kell említenem a változásokat, az utolsó látogatása óta!!!!!Az ebéd nagyon jó volt, bár amennyit Kati eszik, az még egy sapisnak is kevés lenne. Aztán ebéd után kivettük az ördögöket, egy olyan jó kis közös rendetlenkedésre. Kihoztam a sapisokat, az egyik azonnal a vállamra telepedett, a másik meg az asztalon kezdett bóklászni. Kati már nem tudja megkülönböztetni őket, különösen nem mozgás közben!:-)))) "Az ugye ott Csibike a válladon?" - kérdezte. "Nem, ő bizony nem Csibi, hanem a Bubilány, Csibi ott mókol az asztalon és rendezkedik." - én. Kati elképedt. Bubira nem volt jellemző eddig ez a nagy ragaszkodás. Elvolt ő szegénykém magával, még amikor hozzánk került, akkor is a kalitban többnyire egész nap a hívóhangon ütemesen visított, aztán ha rájött a diló, akkor kezdte a nyakát meg a fejét rángatni, hozzá még jókat sziszegett is, aki aztán ilyenkor próbált hozzányúlni, az jól tette, ha ezt előbb megbeszélte a kezelőorvosával és a gyógyszerészével. Mostanában azonban nagy előszeretettel üldögél rajtam, sőt dugja a fejét, hogy simogassam vagy csak a csőrével rágicsálja valamelyik ujjamat. A visítós hívóhang megmaradt, a nyakrángatózás is a sziszegéssel, de mára már mindezt a vállamon csinálja. Nagyon sajnálom szegénkémet, azért titkon remélem, ez már csak beidegződés, hiszen szemmel láthatóan élvezi, hogy jó helye van és amikor odabújik Csibészkéhez és felváltva kurkászgatják egymás fejét, olyankor nem is venné észre senki, hogy nem százas. Azért vigyázni kell vele, engem ugyan nem bánt, talán egyszer kapott oda a kezemhez, de közel sem csípett meg úgy, ahogyan másokat szokott és azóta nem is próbálkozott ilyesmivel. Nálam. Felvette viszont azt a jó szokását, hogy ha számára nem elég szimpatikus a vendég, akkor egyszerűen rárepül hátulról a vállára és akkorát csíp a fülébe, amekkorát csak bír.

Sajnos, már voltak "áldozatai", igaziból ezért sem bántam, hogy a hálószobában vannak, meg azért sem, mert ott csend van és nyugalom, nekünk pedig az a tapasztalatunk, hogy Bubi utálja ha idegenek jönnek hozzánk, ez alól egyedül BékiPeti a kivétel, akihez rendkívüli módon vonzódik, ha ott van nálunk, le sem lehet Bubit vakarni Péterről.

Mostanában a hálószobában engedem ki őket, akkor viszont ő az első, aki a vállamra telepszik, kicsit megszeretgetem, aztán megy radírozni. Az ágyra szoktam egy jó vastag frottírt kiteregetni, direkt nekik, hadd szörföljenek rajta, amit meg is tesznek nagy elégedett morgások közepette. A Sámi meg ilyenkor ott jön-megy körülöttük, ő ugye nem szörföl, inkább a játékokat hordja az ágy szélére, aztán nagy elégedett fejjel ledobálja a földre. Verekedés az nincs, szerencsére. Csibi eddig sem akart verekedni, annál ő sokkal bölcsebb, kikerüli még a lehetőségét is annak, hogy összeakaszkodjon Sámival. Bubi már nem ilyen alkalmazkodó, rájuk viszont figyelek és nem hagyom, hogy eldurvuljon a dolog. No most meg Mózit várjuk majd. Ezt is átbeszéltük Katival. Kíváncsi leszek, hogy alakul a dolog. Mózi még fióka, a normális reakció az lenne, hogy amelyiknél koldul, az megetesse. Hát Csibészke nem egy fiókaszerető, ő Sámival sem foglalkozott. Zizike viszont szorgalmasan etetgette. Kíváncsi vagyok, vajon Bubi hogyan reagál a kicsire, persze erős felügyelettel lesznek összeengedve. Elvileg Sámsonnak is meg kellene etetni, na majd meglátjuk... ki lesz a pótszülő?!:-)

Jó volt ezeket a dolgokat megbeszélgetni Katival. Mostanában, ha mentem hozzá, vagy átmentünk Jociékhoz meglátogatni Mózest vagy a fiókákkal foglalkoztunk, valahogy nem beszélgettünk ilyesmiről. Levágtuk Csibészke körmeit is. Itt annyi a változás, hogy amíg régen úgy kellett lebírkozni, hogy odaférjünk a körmeihez, most simán megfogtam egy jó vastag törölközővel (mert azért az ördög és a sapis virtus nem alszik) , szépen hanyatt fordítottam, puszilgattam a kis búbját és addig Kati levágta a körmeit, már nem olyan stresszes a dolog, mint régen..... vagy mi vagyunk már sokkal gyakorlottabbak!:-)))))

Délután aztán papa szépen hazavitte Katit, én meg beültem a hálóba valami hülye filmet nézni, viszont azonközben Sámson a mellkasomon jól kialudta magát. Ahogy így nézem, ketten is elférnek majd ott!!!!:-)))

Híreim vannak Móziról is. Elkezdett repülgetni, egyelőre még a földön landolgat. Akkor aztán megindul és felfedező utakra megy a konyhában, mindenhová benéz, minden érdekli. Sajnos, amikor megy erősen látni a lábán, hogy sántít. Remélem viszont hogy a hátán a púp nem fogja zavarni később a landolásnál, mert ahhoz a madárnak ki kell egyenesítenie a gerincét, hogy a lábait előre tudja nyújtani. Nagyon várom már, hogy hazajöjjön. Mindegy nekem, ha púpos, ha sánta csak a mi gyerekünk!!!!!:-) Akinek pedig fenntartásai vannak, nézzen bele azokba a csillogó kicsi szemekbe és azonnal megérti, hogy mért döntöttem így!!!!