Ma reggel volt az első alkalom, hogy a Mózesgyereket is bevettük a közös reggeli buliba. Először Sámi jött ki, kivettük a sapisok és a saját táljait, aztán visszamentünk Móziért, aki talán a félhomály miatt, talán mert már kezd barátkozni, ma reggel csak visszafogottan morgott és nem kapkodott a kezem után. Szépen felült a nyakamhoz és kimentünk. Mózi a játszótérre ült, Sámi Rebeka etetőszékének a szélére és rögtön meg is kapta a csíráztatott magját, hogy eszegesse. Mózit csak hagytuk ott üldögélni. Én a tálakat mosogattam, közben meg osztottam az észt a két fiúnak.:-))) Aztán Mózi megindult..... láss csodát, egyenesen felém! A landolás nem sikerült, csak a kőre csapódott be, de nem ütötte meg magát, annál azért már ügyesebb. Viszont ahogyan lenyúltam érte, szépen felkapaszkodott az ujjamra, én pedig nagyon megdícsértem. Visszatettem a helyére, de közben kicsit megsimiztem a fejét és még egy búbpuszit is kapott, eszébe sem jutott ellenkezni. Mikor már láttam, hogy konkrétan azt figyeli mit csinál Sámi, akkor helyet cseréltek. Mózi is kapott egy tálba csíráztatott magot, lassan, óvatosan el kezdett eszegetni belőle. Na ez azért már sok volt a Sámigyereknek, odaröppent Mózi mellé és már készült is az etetésre!!:-))) Mózit viszont jobban érdekelte a mag, biztosan ízlett neki. Na gyorsan Sámi elé is visszakerült a magostál, úgy fejtől-lábtól, hogy ne nyúlkáljanak át egymáséba és a legnagyobb békében eszegettek egymás mellett. Annyira jó volt látni őket!!!!!:-))))
Később Mózi megpróbált még repkedni. Nehezen megy a dolog, nem a repülés, hanem a landolás. A fagyott lába ujjpercei nem hajlanak kellőképpen, ezért nem nagyon tud megkapaszkodni sehol. Nem tudom, mi a fenét tudnék csinálni, hogy működjön rendesen, de majd elviszem Molnár dokihoz. Tett néhány kísérletet, nem sok sikerrel próbált landolni, érdekes, hogy Sámi szinte azonnal ment utána, mintha segíteni akarná...... nem tudom, hülyeséget meg nem akarok belemagyarázni...................... , de biztos, hogy valami segítő szándék van bennük, Csib pl. mindig támogatta Zizikét, mikor már nagyon rosszul volt, a kicsi nekidőlt, ő pedig tartotta és lekísérte, ha Zizi lemászott enni-inni a tálakhoz.
Végül mindenki szépen bement a helyére, én elköszöntem tőlük és indultam dolgozni.
Tudom, másnak ez egy rutin, semmiség, de valahogyan olyan jó érzés tört rám, megmelegedett a szívem, ahogyan elnéztem ezt a két kis majmot együt!!:-)
Az ötlet egyébként tegnap jött, mikor Noival leveleztem és azt mondta, hogy a madarak mindent nagyon megfigyelnek és hogy az ő sérült madarai 80 %-ban a többiek segítségével rehabilitálódtak hiszen látták, hogy a többi sem fél Noitól és ő sem bántja őket.
Kép nincs, hajnalban nincs a gépem belőve!!!!:-)))
Itt van viszont két tegnap esti film, ahogyan Sámi eteti Mózit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése