Ez egy tollas blog .......................

Túl vagyunk a calici víruson. Legalább is én és a papa, Katus még kínlódik vele. Elkaptuk az unokáktól sikeresen, le is vert mindenkit a lábáról. Hát ronda egy betegség, az biztos!!!!!!
Most már újra ki merem engedni a tollas bandát is.Szépen haladunk a Mózes gyerek szelidítgetésével. A kézamputálás, mint olyan, kikerült a repertoárból teljesen, ha ráültetem a térdemre szépen, komótosan felmászik a vállamra és ott üldögél. Szó nélkül rálép a kezemre ha odatartom, úgy kapaszkodik, mintha az élete függne tőle. Néha, ha nem figyel eléggé azért megsimogatom, aztán csak les a kis bociszemeivel. Ha hazaérek, már elkezd mászni a kalitajtó felé, tudja hogy kijöhet és szívesen el is üldögél a kalit tetejére szerelt rúdon. Most tanulgatjuk a "békésegymásmellettélés" tudományát. A többiek már összeszokott banda, bármelyik ráröppenhet bárki kalitjára, nem tör ki a tömegverekedés, de ez a kis zöld fickó úgy védi a kalitja tetejét, mintha maga Herkules lenne. Tegnap ezért mindenkit kihelyeztem a kalitja tetejére és szoros papagájfogásban figyeltem a fejleményeket. Meg kell tanulja, hogy egy helyen is élhetnek többen, mindenki mókolhat magában, tollázkodhat, lóghat rajtam is ha akar, játszhat a játékokkal, nem feltétlen kell örökösen egymást lesni, mert nem akarja őt bántani senki sem. Bubi volt az eltévelyedett, aki odaszállt Mózihoz, aki azonnal felcsapta a szárnyait és mint a bosszúálló angyalok, lecsapni készült Bubikát. Jól megszídtam, Bubit meg elvettem, de hát ez elég türelemjáték, hiszen védi ami az övé. A többiek esetében nem fordultak elő ilyen attrocitások sosem. Mindnyájan olyan helyről jöttek, ahol szokva voltak hozzá, hogy egy helyiségben több tollas él. Azt gondolom, a rossz előélete miatt is ragaszkodik annyira a helyéhez.
Nagyon szépen és kulturáltan kiveszi a kezemből a kaját, már egészen pici magokat is képes finoman kivenni az ujjaim közül. Megmértem őket, Sámson 35 deka, Mózes 34, tartják a súlyúkat, nem híztak és nem fogytak.Sámson nagyon figyel a kicsire. Ha berepül a nappaliba és a konyhából a kicsi hívja, azonnal megy, hátha valami baja van a "gyereknek". Az utódgondozás eszméletlenül beléjük van kódolva. Minden este megeteti, meg reggel is ha a kicsi koldul, még mindig, pedig Mózi már elmúlt 4 hónapos, az 5.-ben van. És állandóan tollászná, a kicsi meg morog ha a púpjához akar nyúlni, olyankor szétszedem őket. Gyakorlatilag semmilyen szinten, a tollászkodást kivéve, nincsenek viták. Akár órákig képesek egy tálból eszegetni, anélkül, hogy bármi nézeteltérés támadna ebből. Sőt, tegnap Sámi jól belakott a szőlőből, ami a pulton volt, aztán odareppent a kicsihez és őt is megetette vele.:-))) Olyan aranyosak voltak, megmelegszik a szívem, ahogyan nézem őket!:-)))
Nagyon rosszul mozog szegényem, a jobb lábát egyáltalán nem tudja használni, ha a ballal meg akarja vakarni a fejét, akkor nemes egyszerűséggel felborul, mint a krumpliszsák. A faroktollai a gerince miatt nem állnak egyenesen, gyakran a teste alá szorulnak, amitól úgy néznek ki, mintha épp most tépte volna meg valami macka. Mióta nálunk él, szinte minden éjjel leesik néhányszor a rúdról. Nagyon nagy gond volt ez nekem. Egyrészt iszonyú volt hallani a tompa puffanást, ahogya leért, másrészt rettenetesen sajnáltam is őt. Józsi ezért készített egy hendikep rudat Mózinak, ami egy lapos de vastag fából állt, amire keresztbe ráültetett még 3 rudat, hogy a fakkokra tudjon dölni és megtartsa. Az ötlet jó is volt, de csak akkor tartotta meg a nem kistestű Mózest, ha a kalit oldala és a keresztrúd közé mászott be, egyébként a két keresztrúd közül simán lezuhant újra. De hát ismerjük a régi mondást" Ahol nagy a szükség, közel a segítség!!" és bár ez pont nem volt közel, mégis nagyon hamar ideért a messzi Északról, úgy majdnem lappföld mellöl. Egy hálókuckót kaptunk, ami elég nagy és széles, hogy Mózes kényelmesen beleférjen, elöl még egy kicsi rúd is van, hogy ott gyakorolhasson a lábaival és simán neki tud az oldalának dölni, hogy kényelmesen aludjon. Az északi fény országából érkezett csomag azonban még más finomságokat is rejtett a 4 gazembernek, kaptak pálmadiót és még kétféle valami termést, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda de nagyon ízlik nekik. Sajnos ilyesmit errefelé nem nagyon tudok nekik szerezni. A nemes fő tápláléka pálmadió. Minden leiratban, amely a nemes táplálásáról szól, azzal kezdi, hogy a magok közül pálmadió a fő eledele. Ezt valószínűleg Sámson nem olvasta, mert mikor odadugtam az orra elé, úgy megijedt, hogy majd leesett a rúdról, kissé később meg akarta támadni a vérpálmadiót, aztán ahogy odavágott a csőrével, hát az beleakadt és akkor kezdte kapisgálni, hogy az étek és nem ellenség. Mózes érdekes módon simán elvette és el is kezdte eszegetni. Hát hiába, van különbség nemes és nemes között is.......................
Hálás köszönet innen is a pakkért, már átalakítottuk Mózi kalitját, igaz most pont úgy néz ki, mint egy akadálypálya a Challenge day-en , de az a legfontosabb, hogy azóta egyszer sem esett le fentről. Helye van a mászásra is, tegnap pedig mikor hazaértem, benn találtam őt a kuckóban, kényelmesen üldögélve, úgyhogy jupiiiiiii!!!!!:-)))) Azóta egyszer sem esett le a rúdról, bármerre billen, mindenhol meg tud kapaszkodni valamiben és ez nagy segítség a számára!!!!!!

Itt pedig egy kis sorozat a rúdról, a kuckóról, a pálmadióról és a zöld fiúkról:

http://www.flickr.com/photos/mizos_photos/sets/72157623677332932/show/