2008. április 28., hétfő

Egy hónap telt el....

Egy hónap telt el, mióta Zizi megérkezett hozzánk. Nagyon-nagyon jó volt, még akkor is, ha néha nekikeseredtem, elbizonytalanodtam és már-már feladtam. Szerencsére mindig volt valaki, aki lökött rajtam egyet vagy egyszerűen csak történt valami, amitől rájöttem, hogy nem szabad feladni.Hiába, no, az ember már csak ilyen…… egy rumlisabb nap, amikor más gondok is előjönnek, aztán csak eszembe jutott, hogy hát kell ez nekem??!! Most már pontosan tudom, hogy kell. Nagy élmény látni, ahogyan lassan, de biztosan közelednek egymáshoz. Kialakulnal szokások, szituk, amiket mindig egyformán oldunk meg, szóval igazi élmény, bár valóban sok türelmet és empátiát igényel.
Most kicsit váltunk, új stratégiát dolgoztunk ki Bouttal.Innen már a dolog úgy fog működni, hogy minden nap 1x, de ha lehet többször is kijöhetnek, egy légtérben lehetnek, persze felügyelettel és a vállamon egy konyharuhával!! Aztán majd elválik. Zizi nagyon okosan nem küzelít az öregúr felé, kikerüli, nem ad okot az összetűzésre. Most már szinte mindig odalandol ahová akar, persze ez többnyire én vagyok. De ez teljesen normális így. Eltart valószínűleg egy hónapig ez a rész is, aztán majd meglátjuk, hogy merre tovább.A játszóteret is leengedtem alacsonyabbra, így mindketten tuti alattam vannak a hierarchiában, hihi!!! Csib először nem örült neki, szemmagasságban ült a rúdon, vagy még inkább egy kicsit feljebb, onnan eresztettem le kb. 120-130 centire. Először nem is akart ráülni, de egy hét alatt elfogadta,hogy nálam van a puska. Arra viszont nagyon odafigyel, hogy mindig feljebb kerüljön, üljön Zizinél. Ezzel nincs is bajom. Játszunk is,ha kinn vannak mindketten. Ez valahogy így alakult először, aztán Csib is bekapcsolódott és már hármasban rendetlenkedünk. Az a dolog lényege, hogy Zizi ül a játszótéren a konyhába, én elindulok előle és futok kifelé a közlekedőn át a nappaliba. Ő meg mint a sólyom, szárnyal utanám és szépen rárepül a fejemre, akkor leveszem onnan, jól össze-vissza puszilom a hasát és kezdjük előlről. Először Csib csak irigyen nézett minket, aztán lerepült a földre és a csámpás lábaival ő is rohant utánunk, átgázolva mindenen, Dánielen, a kosarán, ami csak jött elibe.Aztán csak lesett rám felfelé, hogy hát ő is pont olyan ügyes, mint Zizi. Ezért őt is felvettem és persze hogy megkapta a puszijait is.No szóval így vagyunk.
Várjuk a gyönyörű kalitot, egyelőre nem lesz összerakva, ráér még, de nagy szükség volt rá. Egyértelműen látszik, hogy Csibi ugyan nem fogja a kalitját megosztani Zizivel, ez lesz akkor az új hely, ami viszont neki is teljesen idegen hely lesz.
Tegnap este takarítottam a kalitokat, szegény derekam érezte is, ahogy pakolgattam őket. Reggel az juott eszembe, milyen jó is lenne, ha Zizus is a játszóterén engedné el a nagy reggeli dinokaxit. Aztám már cselkedtem is, először Csibit vittem ki, gyorsan végzett, pontosan tudja, mért rakom oda. Aztán feltettem a hűtőre, az ülőrúdra és hoztam Zizit kifelé. Rátettem őt is a játszótérre és biztattam. Egyszer csak megrázta a kis tollas seggét, pucsított és már jött is az áldás!!

Hát igazán nagyon megdícsértem, hihetetlenül intelligens kismadár és lám, már jól is indul a hét!!!!

1 megjegyzés:

  1. Már épp kérdezni akartam, hogy hogy sikerült a közös kintlét. Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakulnak a dolgok. Szerencsére okos csapat a tietek - madarastól, emberestől.

    VálaszTörlés