2009. január 30., péntek

Az utóbbi két hétben megint úgy alakultak a dolgok, hogy csak nagy ritkán voltam merülési szüneten!!!! Sok a munkám (szerencsére, mert van akinek nincs is, sajnos:-((( ) aztán feljárok Rebekához is viszonylag rendszeresen. Most, hogy jön a testvére, azon vagyok, hogy minél hamarabb összemelegedjünk annyira, hogy el tudjam vinni magammal és az anyukája pihenhessen egy kicsit addig is. Már kész a koncepció is, először majd rövidebb időkre viszem el, sétálni a ház körül vagy ilyesmi és ahogyan nő a bizalom, úgy hosszabbodik az elmenetel ideje is. Szeretném őt elvinni magammal Kati barátnőmhöz, az ő unokája idősebb kb. 10 hónappa és egy rendkívül kedves kiscsaj, aki kifejezetten szereti a kicsiket. Rebeka meg persze él-hal a nagyobb gyerekekért, ezért úgy gondoltuk, megpróbáljuk, hogy a két lány összebarátkozzon és akkor ez lehet a rendes pénteki klubdélután programja és persze az is, hogy elvisszük őket ide-oda, Állatkertbe, Szentendrére sétálni, vagy csak úgy kicsit kimenni a zöldbe velük, a Duna partra....stb Naggyon jó lenne!!!! Aztán a másik dolog, amire gyúrok, hogy Rebekát összebarátkoztassam a kis nyájammal, hogy megszokják. Ott ugye Csib az, akivel nincs gond, Zizi már húzósabb, ő fél a gyerekektől, ezért aztán felfújja magát, ha gyereket lát és élből neki akar menni. Sámsont nem igazán tudom sehová sem sorolni, mert amikor el akartuk tenni karácsonykor, hogy ne féljen, ő csak mászott újra és újra kifelé, nem tünt úgy, hogy sikitófrászt akarna kapni Rebekától. Ebben az összeszoktatás dologban azért nagyon számítok Bout szaktárs véleményére, sőt azt hiszem már az elején is úgy indulok, ahogyan ő javasolja.Mióta Kyga elment, nekem már csak ő van, akinek feltétel nélkül elfogadom az ötleteit.
Tegnap este viszonylag korábban értem, volt nagy öröm, mind a három a kalitajtókban toporgott, hogy vegyem már ki őket, aztán úgy hármasban randalíroztak rajtam. Sámi kis kötözködős kedvében volt, minden áron Zizi farkát szerette volna elkapni, aki ugye akkor visszafordult, mint a fúria és azonnal elmotyorászta a véleményét a neveletlen fickónak. Végül Sámit feltettem Csibiék kalitkájára,hogy molyoljon ott egy kicsit, amíg én játszom velük. És akkor történt a csoda.... Zizkém olyan kis amazon típusú, szeret ő engem nagyon, de azért mindig erősebben fog az ujjamra, ha nincs hozzá kedve, hát simogatni sem hagyja magát, igazi nőci, de most valahogyan egész más volt. Egyszerűen végigfeküdt a karomon, oda fektette a kis buksi fejét, kissé még fel is borzolta magát és hagyta hosszú-hosszú ideig, hogy a feje búbját és a nyakát simogassam, közben pedig még a szemét is lehúnyta az áhitattól. Hihetetlen volt!!!! Halkan szóltam a papának, hogy nézzen már ide és fotozzon le. Szóval ő nem egy fotózós típus, azt sem tudta, hogyan kell bekapcsoolni, így az áhított kép nem kézült el. Viszont ő is olyan, mint a gyerekek, mert azonnal megirígyelte, hogy a kis vacak odabújt hozzám, már hívta is Csibészkét magához és a nagy kezeivel esetlenül próbálta borzolni, simogatni, Csibi meg olyan "najóóómegengedemlegyenegyjónapod" fejjel hagyta és eldölt rajta!!!!!:-))))
Tudom én, hogy kicsit bolondok vagyunk, de hát olllllyan jóóóóóóóóóó bolondnak lenni!!!!:-))))

1 megjegyzés: