2009. június 30., kedd

Az első szó.......:-))





































Hát ezt is megértük! Magamban már titokban arra gondoltam, sosem fog megszólalni. Kicsit irigy is voltam Sipikére, hogy ugye Zeusznak már több szóból álló szótára van. De a kedvessége, a cica természete teljesen ellensúlyozta ezt. Esténként, ahogyan befekszik a nyakam alá és nyafogva, motyogva bealtatja magát, hát az valami csuda. Aztán mikor már vinném aludni, egészen összerezzen, annyira mélyen bealszik és a tetejében papagájhoz nem méltó módon hasal!!!:-)) Oldalt pedig kidugja a két kis pilincka lábát, hogy azt is simogassam. Teljesen hedonista madár!!!:-))
Aztán tegnap megtörtént a csoda! Estefelé a nappaliban pakolásztam, Sámson a kalitban a fityefán üldögélt, ott különösen sokszor van indittatása hogy beszélgessen. Szépen, magában, tőlünk elfordulva, úgy hiszi ha ő sem lát akkor mi sem őt. A nagy motyogás közepette egyszer csak azt hallom: Kukucccs! Kicsit pöszén, kicsit furcsán, de kukucs volt az a javából, félreérthetetlenül!!!!:-))))))))))) Nem mentem oda, csak az ülőgarnitúrán ülve bíztatgattam, hogy okos madár, okos fiú!!!!:-))) Aztán újra mondta, Csibi pedig a szomszédban, talán elirigyelve, hogy Sámsont bíztatgatom, elkezdte a plüsskacsa hangját nyomni. Nem olyan szépen és tisztán , mint a nagy, de abszolut felismerhető és érthető volt a Háp-háp-háp!!!:-)))))))))))) A sapis nem nagyon beszél, legalább is az én fülem nem érti a hangjait, drága Zizikém tudta nagyon szépen, tisztán kimondani, hogy Csibi, de az én sapisaim inkább hangokat utánoznak. Érdekes módon Csibi is csak most kezdte el a hápogást, pedig ez a kacsa már vagy egy éve megvan neki és eddig totál hidegen hagyta. Nem merem azt mondani, hogy Sámsontól irigyelte a dicséretet, de nem tenném a kezem a tűzbe, hogy nem ez az igazság.
Aztán más is történt. Tudjátok, hogy ha én otthon vagyok, akkor a két büdösbogár mindig szabadon van. Ahogyan hazaérek nyitom a kalitajtókat és jöhetnek ki randalírozni. Tegnap is így történt, aztán mami valamiért kihívott a teraszra, ott hagytam őket, éppen a helyükön molyoltak. Mire visszaértem, Csib átrepült Sámi kalitjának nyitott ajtajára, a feje felett ült a kalit tulajdonosa és éppen lefelé hajolt, hogy elkezdjen a betolakodóval kardozni. Rájuk is szóltam, de mindenképpen jó jelnek vettem a közeledést, tekintve, hogy kettejük közül Csibészke az agresszívebb, most mégsem ő kezdte volna a verekedést, Sámson hajolt le, hogy elkapja Csib csőrét. No szóval alakulnak a dolgok, talán a Rebekával való játék is közelebb hozzá őket egymáshoz és főképpen az a tény, hogy gyakorlatilag ha tetszik nekik, ha nem, kénytelenek egymással összeszokni, hiszen a dolgok jelen állása szerint ők lesznek egymás társasága még hosszú évekig.
A hétvégi történésekből megosztanám veletek a kukoricázás tényét. :-))) Rebeka imádja a főtt kukoricát, de pont így van ezzel Sámson és Csibi is. Rebi az etetőszékében ült, Sámi a vállamon és ahogyan kibökte mit is eszeget a kislány, mint a mesében a farkas és a malacka, egyre közelebb totyorgott a kislányhoz, a végén már éppen az etetőszék lapjának a szélén kucorgott és élénken érdeklődött a kukorica iránt. Rebeka pedig megfogta az apró kezeivel a kukoricaszemeket és nem éppen szívbajosan odatartotta a nagy csőr elé, hát a levegőm is elakadt, nem mertem rászólni, nehogy még jól meg is ijesszem, hanem mint macska, ugrásra készen figyeltem, nehogy valami baj legyen. Felesleges volt, a hatalmas sárga csőr úgy vette el a kislány kezéből a kukoricát, mintha hímes tojás lett volna, Rebi pedig elégedetten, átszellemült képet vágva, szépen, folyamatosan adogatta a kukoricát Sámsonnak. Aztán odavettem Csibit is, mert addig ő a kaliton üldigélt, de roppant módon zokon vette, hogy kimarad az etetésből. Csib viszont nem az a félénk, visszafogott típus, azonnal odarongyolt a tányérhoz és amolyan selbstbedienung stílusban nekiállt az evésnek. Később Sámson még Rebeka joghurtos dobozát is kinyaligálta, mert azt is igen szereti. Összeségében el kell ismerjem, hogy a kislány jelenléte bizony nagyon jó hatással van a fiúkra, kifejezetten vágynak rá, hogy a közelében legyenek, hogy játsszon velük és csak remélni tudom, hogy ez még sokáig így marad!!!!:-)))

5 megjegyzés:

  1. Gratulálunk nagyfejű, csodálatos csörű zöld barátunknak :) Meg Rebekának, meg a nagyanyónak (hehehehe)

    VálaszTörlés
  2. Gratula az elsö szohoz:)
    Az én csekély tapasztalatom szerint az elsö pár szo a nehéz nekik, ha azok összejöttek akkor már mondják ami valamiért tetszik nekik:)

    VálaszTörlés
  3. Jon majd a tobbi is, ne felj:))Fogsz te meg konyorogni neki, hogy duguljon mar el;D

    sipi:)

    VálaszTörlés
  4. annyira bájos ez a közös reggelizős fotósorozat!

    a kanálból etetős a csúcs!

    és örülök, hogy ilyen szép élményekben van Részed!
    csak így tovább!
    :-)

    VálaszTörlés