2009. július 23., csütörtök

IV. László

Tegnap érkezett haza. Nem voltunk ott, csak a szülők elbeszélése alapján tudjuk a dolgokat elképzelni. Eleddig semmiféle nagyobb probléma nem volt az újszülött érkezésével. Rebeka érdeklődve nézegette, megsimogatta aztán mikor már elunta, hogy az anyukája nem tud vele foglalkozni, szépen megütögette a kiságyra terített pelenkát, hogy most már tegyék oda vissza. Még nem igazán érti, hogy került oda és meddig marad. Estefelé aztán átmentünk egy röpke félórás látogatásra, átvittük a mosott-vasalt ruhát, megbeszéltük a mai menüt, amit majd Katus szállít át a délelőtt folyamán. A röpke látogatásból 2 óra hossza lett, mert amikor el akartunk haza indulni, mindig felmerült valami fontos dolog, amit aztán még megbeszéltünk. És igen, az apró kisbaba valóban a család IV. Lászlója, hiszen a dédnagypapája is László volt, az üknagypapa viszont a nándorfehérvári győző után a János nevet kapta. IV. László igen apró, de formás uralkodó. Látni még ugyan nem lát, mégis a fejét állandóan Rebeka felé fordítja, őt akarja "látni" és hallani. Melinda apukája szerint annyira jól sikerült ez a Hunyadi-projekt, hogy most már hozzáláthatnak az egész dinasztia legyártásához, mert kellene még egy Mátyás és egy János is!!!!:-)) Vicces..... no Melinda szerint nem annyira!!!!:-))
Így aztán a tegnapi Sámi-Csibi-Mizo ugrabugra elmaradt. Helyette Sámson a főzés szüneteiben, mikor Ágit és Katit hívtam, nemes egyszerűséggel felfeküdt a mellkasomra, jó erősen kapaszkodva és ott szunyókált, vagy a püspökét felnyomva a fejét hajtotta a nyakamhoz és nyafizva nógatott hogy simigéljem már, mert ami jár az jár. Neki is. Csib ezzel szemben megvárta, míg Sámi 1/2 10-kor elmegy alunni, aztán "kiszólt" a kalitjából, hogy mivanmáááá és amikor kivettem, elhelyezkedett a vállamon és még vagy egy órát együtt intéztük a főzés végét, pakolászást, mosogatást, aztán mikor már jól meg is etetett, akkor szépen becuccolt ő is aludni.
Tanulságos nap volt a tegnapi. Meg olyan boldogságosbömbölősfelszabadult. Mikor kiderült a dolog, hogy Zombika lány, hát beszéltem Timikével, aki hihetetlenül gálánsan felajánlotta, hogy legyen a kisalkesz Ágiéké, Zoli is biztosan így gondolja. Már ettől is meghatódtam, hiszen nagy dolog ez a mai világban, mikor valakik ilyen nagylelkűen félre tudják tenni az önös érdekeiket mások javára. Aztán beszéltem Ágival, aki el is pityeregte magát örömében, úgyhogy mire Kati barátnémat is felhívtam, hogy beszámoljak neki, hogyan alakultak a dolgok, bizony már rendesen bőgtem én is a telefonba, hát Katinak sem kellett több, ő is olyan lágyszívű és érzékeny teremtés, úgyhogy jól ki is sirdogáltuk magunkat, hogy bizony, akármilyen mocskos és önző ez a világ, hát vannak még benne csupaszív emberek, Timi és Zoli biztosan azok.
Aztán meg már örömünkben sírtunk, hogy a dolgok ilyen jól elrendeződtek!!!! Most már csak Zombikának kell összeszednie magát és elkezdeni az önálló evést, hogy hazakerüljön a gyönyörűséges sorpalota kettes lakásába és elfoglalja méltó helyét a Mágnyes-családban!!!!:-)))

2 megjegyzés:

  1. Nincs is jobb egy kis kollektív könnycsatorna tisztításnál :)
    A Kati+Kati= "Katik Intézményt" kéretik nem sirdogálni a hét további napján, hiszen holnap péntek :) Istenlába (az istenadta azt hitte holnap még csak csütörtök) hát majdnem elvertem a háztól, szóval holnap péntek, csak azt nem tudom, hogy IV. László mellett vajon lesz-e időd a Katik Intézmény ügyire és Zombika látogatására.

    VálaszTörlés
  2. Hát mindenkinek arra van ideje, amire akarja!!!! Az egész heti bolondmódonfutásfőzés után nekem jár az a pár óra a béke szigetén, Kati vár, Zombi vár, Lizi vár, úgyhogy mese nincs, menni kell!!!!:-)))

    VálaszTörlés