Zserbi elment........ még búcsúzóul odareppent a karomra,odadugta a csőrét egy puszira, aztán Reni elvitte. Olyan csend volt utána a madárszobában, hogy a légy zümmögését is lehetett hallani. Kezdték már megszokni az új fiút, ő meg husssss, hazament.
Annyira jó volt látni az örömét, amikor Reni megérkezett, bebújt a nyaka alá, puszikra dugdosta a csőrét, nem tudom melyikük volt boldogabb....:-))) És a hihetetlen intelligenciája, mikor rárepült a karomra és nekem is odadugta a csőrét egy puszira, ha ember lenne, azt mondanám, megköszönte a nyaralást és el is köszönt.
Francba, hogy az ember itt két és fél hét alatt meg tud szeretni egy madarat!!! A nemesek valahogyan annyira jó fejek, Zserbó meg különösen jól szocializált, erre Reni nagy gondot fordított és erősen látszott is.
Azért éppen megbeszéltük, hogy mekkora volt a különbség közte és Zebi között. Zebi tudja, hogy ez az otthona, egyre nyugodtabban és kedvesebben viselkedik. Ma reggel, mikor kiengedtem, azonnal kimászott és jött a szokásos reggeli simire. Odatartja a kis fejét, addig, ameddig ő szeretné, aztán hátra lép egy lépést, innen tudom, hogy most már elég. Utána mászik oda Pipihez, csőröznek egyet kaliton keresztül, aztán felmegy a kalitok tetejére és végig asszisztálja a tálak ki és bepakolását. Néha megszólít vagy a Csibiéket regulázza. Nyugodtan nyúlkálhatok a kalitjába, akkor is , ha ő az ajtóban ül, sosem kapkod a kezem felé. Mikor indulok dolgozni, szépen behajtom, akkor bemegy, még gyorsan papírt cserélek alatta és indul a nap. Régebben ő is, akárcsak Zserbó, erősen miszlikbe tépkedte a papírt, ma már tudom, hogy ez még a nyugtalanságát jelezte, mostanra teljesen felhagyott vele. Sőt a minap, egyik vasárnap délelőtt kinn maradhatott kicsit és mire bementem, a fotelom fejtámláján üldögélt , mellette a kalitja túloldalán Sámi ült, a tolluk a helyén, talán ismerkedtek.:-)
Megállt az idő....?! :)
VálaszTörlésHawkeye